2, fejezet Készülődés, és az első nap Londonban

"És ekkor hatalmas meglepetésben volt részem"


Az összes barátom és a szüleim kint álltak, lufikkal, tortával és egy 'Happy Birthday" felirattal. És ekkor jutott eszembe hogy nekem szülinapom van. Méghozzá 16. Odamentem mindenkihez és egy-egy puszit nyomtam a barátaim és szüleim arcára. Majd elindultunk a suliba az utolsó napra, ahol nem csináltunk már semmit. Ahogy az utolsó óráról kicsengettek, úgy kiugrottam a padból és rohantam ki a teremből, hogy jó néhány ember megbámult. De nem érdekelt. Alig vártam hogy hazaérjek, és megköszönjem anyáéknak és a barátaimnak ezt a csodálatos reggeli köszöntést.
-Sziasztok.-ugrottam apuék nyakába, és miután megköszöntem a reggeli fogadtatást, még valamit közöltek velem.
-Figyelj kislányom, arra gondoltunk, hogy megengedjük hogy repülővel elmenjetek Londonba már ma. Úgy olvastuk, hogy a fiúk már ma ott lesznek, és hátha látjátok őket. Szóval tőlünk ez az ajándékot, na meg ez.-mondta anyu és egy kis dobozt tett a kezembe.
Kinyitottam és egy gyönyörű láncot találtam benne, amin egy V betű díszelgett.
-Köszönöm.
-Nincsmit de most menj csomagolni.
-Csomagolni? De hát csak 2 napra megyek Londonba.
-Hát nemigazán. Tudjuk hogy az volt az álmod hogy Londonba költözhess.....
Drámai szünetet tartott és én majd kiugrottam a bőrömből.
-.....ezért megengedjük hogy kiköltözz de csak úgy ha legalább 2-3 hónaponként hazajössz meglátogatni minket.
-Áááááááááááááááá úristen köszönöm.- a nyakukba ugrottam és egy nagy pusziesőt nyomtam le mindkettőjüknek.-Köszönöm.
-Nincsmit de menj pakolni.
Ahogy ezt kimondták, mint ha ágyúból lőttek volna ki rohantam a szobám felé kisebb nagyobb sikerrel, mert amikor felértem a szobámba, belevertem a fejem az ajtóba.
-Áúú
Rögtön szaladtam a telefonomhoz és csörögtem először Biát. Miután felvette belesikítottam.
-Ááá Bia Bia képzeld kiköltözhetek Londonba-sikkantottam a telefonba.
-Ó hogyne nekem meg hirtelen farkam nőtt és két bikaszarvam..-.-
-De tényleg..anyuék megengedték hogy kiköltözzek.
-Nemár komolyan? Az én szüleim miért nem ilyenek?
-Biztos rá lehet őket venni. Próbálkozz addig én felcsörgöm Petrát is. Sziaa.
-Szia.
Leraktam és gyorsan hívtam Petrát.
-Petra képzeld kiköltözhetek Londonba. A te anyud megengedi hogy te is költözz ki velem?
-Neked is szia. Amúgy nemtom. Megkérdezem és majd hívlak. Hali.
-Szió.
Utána lebeszéltem Edinával is neki megengedték, mivel ő már betöltötte a 17-et.
Kis idő múlva visszahívtak a csajok. Biának megengedték, de Petrának nem. 
Elszomorodtam és elmentem Petráékhoz. Az anyukája nyitott ajtót, én meg mint valami őrült letérdeltem elé és kérlelni kezdtem.
-Kérlek,kérlek tessék megengedni hogy Petra elköltözzön velünk.-tudom kicsit gyerekes voltam, de nem érdekelt.
-Sajnálom de nem!-és ekkor megjelent Petra is mire ezt mondta az anyjának.
-Utállak. Mindenkinek megengedték a szülei hogy kiköltözzenek, nekem pedig te sose engedsz meg semmit!!-és sírva elment én pedig utána futottam.
-Petra!
-Mivan?!
-Figyelj akkor majd megszöktetünk. A koncertre azért eljöhetsz?
-Arra el. 
-Na akkor hozz egy bőröndöt és pakolunk. Ott maradsz velünk anyudnak meg hagysz egy búcsú levelet.
-Hát felőlem oké.
Bepakoltunk és utána felnéztünk twitterre. Este 8-kor mentem haza.
-Sziasztok.-köszöntem anyuéknak.
-Szia kicsim. 
Gyorsan lezuhanyoztam, és felöltöztem. Egy farmerrövidnadrágot és egy neon zöld felsőt vettem fel, mellé fehér converse cipőt húztam. A sminkem is egyszerű volt. Halványzöld szemhéjpúder és egy kis szempillaspirál. Nem kellett sietnem mert a gépünk este 10-kor indult, és még csak 9 óra.
Kimentem a konyhába bekaptam valamit. És írtam a csajoknak egy üzit amiben ez állt.: "9:45-kor találkozzunk a repülőtéren. Remélem várjátok."
Még felhívtam Petrát is a mi kis akciónk miatt.
-Szia Petra figyelj írtál búcsú levelet?
-Szia még nem de most fogok. Addig lerakom. Szia.
-Szia.


*Petra szemszöge*


Amikor befejeztem a Vivi-vel folytatott beszélgetést elővettem egy papírt és írni kezdtem. A végén még egyszer elolvastam írásom. :
"Kedves anya és apa.
Amikor ezt olvassátok én már rég a repülőn leszek, vagy már meg is érkeztem Londonba. De hazajönni nem fogok, majd csak 2-3 hónap múlva Vivi-ékkel. Nagyon sajnálom, amit teszek, de nem dönthetitek már el hogy mit csinálok. Amikor ezt elolvassátok, ne legyetek mérgesek rám, és ne hívogassatok folyton. Így érzem jól magam és kész. Nagyon fogtok hiányozni és remélem ellesztek nélkülem is. Nekem is fáj a búcsú, de tudjátok hogy mennyire szeretnék Londonba költözni. Ezt most meg is valósítom. És ez az én döntésem, nem a tiétek. 
Szeretlek titeket. 
Petra."


Ahogy átnéztem a levelet könnyek csordultak ki a szememből. De hát a világ végéig nem haragudhatnak rám. Fogtam egy taxit és elindultam a repülőtérre.


*Vivi szemszöge*


Már 9:30 volt. El kellett indulnom így elbúcsúztam anyáéktól, fogtam egy taxit és elindultam a reptérre. Útközben Petra felhívott hogy sikerült az akció. Remek. Akkor mindenki kész. Amikor odaértem már mind a hárman ott voltak, bőröndökkel táskákkal. Megérkezett a repülő felszálltunk.
Az utat mindegyikőnk végig aludta. Amikor leszállt a gép hajnali 4 körül felébredtem és felkeltettem a csajokat. Földet értünk és leszálltunk a gépről. 
Majd elindultunk a városközpontba ami csodálatos volt, és kerestünk egy szállodát. Kifizettük a szállásunkat és felmentünk. Nagyon szép helyiség volt. Volt 4 szoba, mindegyikben egy franciaágy, a szobákhoz külön mosdó, egy közös konyha és egy nappali.
Kipakoltunk mindent és ledobtuk magunkat a kanapéra, de unatkoztunk ezért úgy döntöttünk hogy szétnézünk a városban.  Felszálltunk a London Eye-ra, ahol Petra félt egy kicsit, hogy kiesünk.
-Kiesünk meghalunk úristen vége az életemnek.-ordítozott Petra mint valami bolond.
-De még csak most indultunk el. Mi lesz akkor a legtetején?-világosítottam fel.
-Meghalunk! Az lesz. Leakarok innen menni.
-Most már késő.
Körülbelül egy fél órás volt az út, Petra pedig alig várta hogy leszálljunk. 
Amikor visszaértünk a szállásra, már nem csak Petra érezte úgy hogy elájul...


Komikat, milyen volt ez a rész?! Kritikákat kérek!:D