14. fejezet. Egy váratlan dolog...Nee

"Miután lezuhanyoztunk bebújtunk az ágyba, még egy kicsit beszélgettünk, majd elaludtunk. "


Reggel 11 órakor keltem. Anyám ezek megint hagytak eddig aludni. Amikor lementem a konyhába nem hittem a szememnek. Ezek a drága jómadarak reggelit PRÓBÁLTAK csinálni . 
-Jóistenem ez most komoly?-kérdeztem.
-Halál komoly.. Most amúgy mi is van? Csak reggelit csinálunk.-értetlenkedett Louis.
-De így?-kérdeztem majd körülnéztem.
Louist és Zaynt nyakig beterítette a liszt, Niall és Harry hajába bele volt ragadva a tojás, a csajok pedig tiszta lekvárosak voltak, drága Liamkémről pedig ne is beszéljünk. Úgy láttam, a kezébe adtak egy kanalat, hogy kavarja meg a kaját, mire az amikor megfogta annyira megijedt hogy fejen ütötte magát vele, erre elkezdett sikítani és eldobta a szoba másik végébe. Szegény össze-vissza rohangált.
-Ti nem vagytok normálisak.-állapítottam meg.
-Na kösz. Mellesleg nem segítenél megcsinálni a reggelit?-kérdezték.
Én nekiálltam és csináltam normális reggelit.
Emberek vályúhoz.-ordibáltam a konyhából a nappaliba.
Niall rohant be elsőként én pedig megjegyeztem.
-Látom megérkezett az első éhes konyhamalacunk.
-Hehe milyen vicces kedvében van valaki.-durcizott.
-Hát nem éppen mivel ma enyhe sokkot okoztatok a reggelitekkel.
-Szerintem egész jól sikerült.-válaszolta felhúzott orral.
Közben megérkeztek a többiek is. Miután megreggeliztünk, jött az ötlet Louistól, hogy rendezzünk egy bulit este. Csak így mi.
Beleegyeztünk, úgyhogy el kellett mennünk vásárolni. Az üzletben persze Niall össze-vissza rohangált és mire észbe kaptam minden hülyeséget belerakott a kosárba, mint pl.: nutella, 10 chips, kerek nyalóka, juharszirup, csokiskeksz és még sorolhatnám.
-Niall ennek most szépen legalább a felét visszaviszed, mert eleve az összes pénzünk elmenne erre, és semmi olyat nem vettünk amit akartunk.
Nagy szomorúan visszavitt pár dolgot..Istenem biztos bele fog halni ha most nem eszik meg 5 csomag chipset.
Amikor végre bevásároltunk, elindultunk haza, de kiderült hogy drága Louiskám még meghívott egy rakat embert. Istenem ennek annyira tudok örülni..
Amikor este mindenki beszállingózott csak néztem..
-Louis. Te mégis mennyi embert hívtál meg?-aggodalmaskodtam.
-Csak 100-at.-mondta lazán
-Te normális vagy? Annyi kaja sincs. Rendelj gyorsan 20 pizzát. Inkább több legyen mint kevesebb. Az mindegy hogy mi van rajta.
Miután Louis rendelt, elkezdtünk bulizni, csak hát a fiúkból kicsit sok alkohol beszélt. 40 perc után kihozták a pizzákat és mi csajok mentünk ki értük mert mi voltunk a legnormálisabb állapotban. Igaz mi is ittunk kicsit, de az nem volt olyan sok hogy járni ne bírjunk.
Amikor leraktuk a pizzát, mindenki odasereglett, nem is láttam a tömegtől. De amikor mindenki elment könnycseppek szöktek a szemembe. Liam egy csajjal smárolt. Egy ismeretlen csajjal. Ezt nem hiszem el. El akartam rohanni, de valakibe beleütköztem. Amikor felnéztem, Louis állt ott, és egy kérdő pillantást vetett rám, én pedig beletemettem arcom a mellkasába és csak sírtam. Igen, Louis volt a legjobb fiú barátom. Engem Louis felkísért a szobába, ő pedig lement és feltámogatta a fiúkat a szobájukba. Kinéztem és megpróbáltam neki segíteni, mert már tényleg úgy lerészegedtek hogy már menni sem bírtak. Amikor Harryt felkísértem a szobájába sikeresen elesett, és beleverte a fejét a földbe. De úgy láttam ennyi elég is volt neki, mert hamarosan elaludt. Liamet nem a közös szobánkba támogattuk be, hanem a vendégszobába. Louis kérdezte, hogy esetleg maradjon-e ott beszélgetni, meg hogy ne legyek egyedül de én mondtam hogy nyugodtan menjen aludni.
Lefeküdtem, de nem bírtam aludni. Azon gondolkoztam, hogy miért csinálta ezt Liam. És lehet hogy akkor még nem is ivott sokat? Mert ugye neki a veséje miatt nem is lehetne inni. És elkezdtem sírni. Álomba sírtam magam, de álmomban is ezt láttam, és szerintem kiabálhattam is, mert hajnalban arra ébredtem, hogy Louis ült mellettem az ágyon, láttam rajta hogy ő is most kelt fel, gondolom miattam.
-Vivi nyugii.-mondta aggodalmasan.
-De nemtudok lenyugodni.
-Lehet hogy csak az alkohol miatt volt.-nyugtatott nem sok sikerrel.
-Jó még ha az alkohol miatt is tette, de mi van a veséjével? Mi van ha valami baja lesz?-és sírni kezdtem.
Louis nagy nehezen megnyugtatott egy kicsit, majd megvárta még újra elalszom és ő is visszament a szobájába. 
Reggelt tiszta kisírt szemekkel ébredtem.
Lementem a konyhába, már mindenki lent volt, Liamre rá se néztem.
-Kérsz egy teát?-kérdezte Louis, csak ő tudta mi a bajom, mert ő láttta ezt az egészet.
-Igen az jól esne.-mondtam erőltetett mosollyal, miközben odajött hozzám Liam.
-Szia szépség.-és meg akart csókolni de én nem engedtem, és felrohantam a szobába.
5 perccel később valaki benyitott a szobába de nem láttam hogy ki, azt hittem hogy Liam. Ezért csak odakiabáltam.
-Tűnj el.
-Csak én vagyok, a teádat hoztam.-szólt félénken Louis.
-Jaj bocsáss meg Louis, azt hittem Liam az, és köszönöm.-majd elvettem tőle a teát.
-Nincsmit.-mondta és megölelt.
Annyira jólesett hogy ilyenkor is törődik velem.
-Most pedig behívom Liamet és megbeszélitek a dolgot jó?-kérdezte.
-Nem, én nem beszélek vele.
-Akkor majd én.
-Louis..-és nem tudtam befejzni a mondatot mert már kiment.


*Louis szemszöge*


Lementem beszélni Liammel, mert látszott Vivin hogy nagyon maga alatt van.
-Liam.-szóltam neki mire ő jött is.
-Mondjad.
-Igazából beszélni akarok veled Viviről.
-Tessék?-döbbent meg.
-Jól hallottad.
-Na és mivan vele?
-Gyere ülj le.
Mondtam majd leültünk a kanapéra.
-Na szóval az van..-kezdtem bele-..hogy Vivivel láttunk téged tegnap este a bulin smárolni egy csajjal. Vivi azt sem tudta merre fusson csak el onnan. Sokáig vigasztaltam, és felmerült, hogy biztos csak az alkohol beszél belőled, de utána rájöttünk, hogy neked gondok vannak a veséddel, úgyhogy akkor pedig amiatt sírt, hogy mi van ha valami bajod lesz. És amikor sikerült végre elaludnia kimentem és én is lefeküdtem, de hajnalban kiabálásra ébredtem. Úgyhogy megnéztem, hogy mi a baj, és láttam, hogy sír is a kiabálás mellett. Odaültem mellé az ágyra, és amikor felébredt, megnyugtattam. És reggelt ezért nem szólt hozzád.-mondtam el kerek perec.
-Én lesmároltam egy csajt előtte?-kérdezte ledöbbenve Liam.
-Nem is akárhogy. Mondom szegény rögtön sírva fakadt. Szerintem most jobb lenne ha beszélnél vele, mert lehet hogy később már menthetetlen lesz a dolog. És elmehetnél egy kivizsgálásra is, nehogy valami baja legyen a vesédnek az alkoholtól.-mondtam.
-Oké de előtte beszélek vele. Köszi, hogy szóltál. De mostmár valami kezd rémleni. Full részeg lehettem.-mondta és elviharzott. Remélem minden rendbe jön köztük.


*Vivi szemszöge*


Louis már kb. egy fél órája elment. Vajon mi tart ilyen sokáig? Töprengtem mire kopogtatott valaki.
-Kiaz?-kiabáltam ki?
-Liam. Bejöhetek?-kérdezte. Legszívesebben azt mondtam volna hogy igen, de erőt vettem magamon.
-NEM!
De nem hallgatva rám bejött és leült mellém az ágyra.
-Vivi..-kezdett bele, de én közbevágtam.
-Mivan?
-Csak bocsánatot akarok kérni a tegnapiért. Full részeg voltam, és nem tudtam mit csinálok. Nagyon sajnálom, kérlek bocsáss meg, mindennél jobban szeretlek. És láthattad, hogy teljesen részeg voltam. És ha ezen túl vagyunk, elmegyek egy kivizsgálásra, hogy nincs-e baja a vesémnek. Nem kellett volna az a buli. Megbocsátasz?
-Hát nemtudom.-mondtam. Mindkettő fájt. Az is hogy megcsókolt valaki mást, habár azt is tudtam hogy csak az alkohol miatt. De a sok pia miatt meg baja lehet a veséjének.
-Kérlek. Soha többet nem fordul elő. legszívesebben visszapörgetném az időt, hogy ezt ne így csináljam. Hogy téged csókoljalak, ha kell részegen is. Szeretlek.-és egy könnycsepp gördült ki a szeméből.
Én nem tudtam tovább ellenállni, hisz szerettem és ő is engem. A nyakába borultam és azt suttogtam neki.
-Szeretlek.
Ő csak mosolygott, majd kézen fogva lementünk a nappaliba.
Mikor megláttak a többiek, csak mosolyogtak. Gondolom Louis elmondta mindenkinek hogy mi történt.
-Na most már minden rendben?-kérdezték.
-Igen.-válaszolta Liam. Hirtelen felkapott az ölébe és felszaladt velem a szobába. Letett az ágyra és mellém feküdt.
-Holnap elmehetnénk valahova.-mondta.-Ha van kedved.
-Van hát csak veled legyek.-mosolyogtam.
Miután ezt megvitattuk, úgy döntöttünk, hogy kimegyünk sétálni az erdőbe, csak mi ketten.
De előtte felöltöztem, nem vittem túlzásba. Egy Peaces pólót vettem fel pink farmerral és tornacipővel. A sminket sem vittem túlzásba.

Amikor elkészültünk, végre elindulhattunk. Egy gyönyörű helyre vitt. Az erdős sétálás után egy kis réten kötöttünk ki. Csodálatos volt. 
-Gyönyörű.-csak ennyit tudtam mondani. Erre Liam csak mosolygott, majd átölelt és megcsókolt, Lefeküdtünk a fűbe és beszélgetni kezdtünk minden féléről. Eszembe jutott, hogy már több mint egy hónapja itt vagyunk a csajokkal és hogy ma egy hónapja vagyunk együtt Liammel. 
-Igen pont ezért hoztalak el ide.-válaszolt nekem.
-Hmm egy hónap.
-Igen és még lesz más meglepetés is de azt majd este megtudod.
Kicsit kezdtem izgatott lenni hogy vajon még e mellé mit tervez, de nagyon örültem neki hogy gondolt erre mert pl. nekem csak most jutott eszembe. Csak kár hogy ez a tegnapi nap közbe szépen besikeredett. De most már mind egy. Sokáig ültünk kint, már sötétedett. Még egy kicsit néztük a csillagokat, majd hazaindultunk. Amikor hazaértünk olyat láttunk mint még soha az 1 hónap alatt. A fiúk önszántukból takarítottak. 
-Mit csináltok?-döbbentem meg.
-Takarítunk.-mondták egyszerre.
-Ugye nem is rossz?-nevettem.
-Hát ahhoz képest, hogy amikor kiálltam az ablakpárkányra hogy lepucoljam az ablakot majdnem leestem, tökéletes volt.-mondta Niall.
-Jajj te szegény.-röhögött Liam.
-Na te jómadár te is jöhetsz takarítani.-parancsolt rá Zayn.-Ha nem jössz, kanállal foglak este kísérteni.
És Liam jó gyerek módjára beállt takarítani.
-De miért este 9kor kell ezt csinálni?-kérdeztem.
-Nemtudom, de most valahogy ránk jött a takaríthatnék.-mondta Harry.
-Hát csak rátok, mert rám nem, de megfenyegettetek, hogy akkor elveszitek a kajámat ha nem csinálom.-mondta majdnem sírva Niall.
-Niall nyugi, egyébként többször is rátok jöhetne a takaríthatnék.
-Nyugi nemfog.
-Hát igen már vártam, szerintem alig várjátok hogy kész legyetek.
-Hát nem hazudsz.-mondták egyszerre.
Én csak elégedett vigyorral bementem a konyhába ahol a csajok éppen beszélgettek, de amikor beléptem hozzájuk, rögtön elhallgattak. Én furán néztem rájuk, ők pedig kimentek a konyhából. Ezt nem értettem. De csak vállat rántottam és csináltam magamnak valami kaját. Miután ettem, elmentem zuhanyozni majd befeküdtem az ágyba. Liam nemsokára csatlakozott, de észbe kaptam, hogy elfelejtette azt a meglepetést...Vagyis csak gondoltam hogy elfelejtette. Habár elég furcsa volt hogy már fél 10kor lefeküdtünk. Istenem mit forgat a fejében ez a drága lélek?




Na sziasztok. Bocsi, hogy sokáig nem írtam, csak nem voltam annyira gépközelbe. De most hoztam egy hosszú fejezetet. Remélem tetszett. És néztem hogy már több mint 1400 megtekintő van. De viszont nagyon szeretném hogyha az olvasás mellett komiznátok is. Mert mostanában láttam, hogy nem sokat komiztok, amitől egy kicsit szomorú is vagyok. Szóval most kérek 7 komit és utána jön a következő fejezet..:) Pusszancs:D és legyen meg az a 7 komi és 10 tetszik után jön.:) Hajrá.:) 
Vivi:)