5. fejezet. A teljes kiborulás

'Az ujjam elengedte a képzeletbeli peremet, összeestem és az öntudatlanságba süllyedtem.'


Arra eszméltem, hogy kezek simogatnak, és kiáltásokat hallok. Az ájulásom óta 30 perc telt el. Felültem és ránéztem Edinára. Még mindig ott feküdt, Harry pedig mellette ült. Be kellett vinnünk a kórházba. Ilyen nincs. Ez nem lehet ez teljesen lehetetlen. Miért pont őt püföli a sors? Miért nem velem történt? Hosszas gondolkodásom közben észre sem vettem hogy már a kórházban vagyunk. Csak zokogtam, arcomat Liam mellkasába temettem. 10 perc után kijött az orvos.
-Edina nincs még jól, de már ébredezik, adtunk neki infúziót, de minimum 2 hétig bent kell maradnia. Remélhetőleg ma vagy holnap felébred. Ne aggódjanak, pihenjenek önök is. Ja és Ms. Johson azért megvizsgálhatnám magát is? Hallottam hogy ön is elájult.-mondta az orvos.
Kicsit sokkos állapotban csak ennyit feleltem.
-Persze.-és lassan elengedtem Liam-et.
Bementem a rendelőjébe. Miután kivizsgált a doki csak ennyit mondott.
-Rendben van, elmehet Ms. Johson, magának nem történt semmi baja.
-Rendben, köszönöm.-és szomorúan kiballagtam a teremből, majd a fiúkkal s csajokkal ki a kórházból. Amikor vissza mentünk a Direction lakásba, annyira nem figyeltem oda arra hogy mit csinálok, még mindig a sokk hatása alatt álltam. Annyit vettem észre hogy már a földön fekszem, valószínűleg eleshettem a saját lábamban. Mire észbe kaptam és ránéztem az órára már este 9 óra volt. Úgy döntöttem elmegyek zuhanyozni.
Bementem a fürdőbe leöltöztem és elkezdtem engedni a vizet. Dehát annyira nem oda figyeltem, hogy megindítottam a forró vizet véletlenül, és majdnem leforráztam magam.
Elkezdtem sikoltozni, mire Liam rögtön berohant.
-A k*rva életbe..-káromkodtam.
-Mit csináltál?
-Nem figyeltem és kishíján leforráztam magam.-kiabáltam a zuhanyzóból mérgemben.
Ezután a kis jelenet után befeküdtem az ágyba, de aludni nem tudtam.
Kis idő múlva ránéztem az órára. 11-et mutatott. De sajnos nem délelőttöt..10 perc múlva bejött Liam.
-Édesem, te még nem alszol?-kérdezte döbbenten.
-Nem tudok.
Liam lezuhanyozott, és már 15 perc múlva ki is jött a zuhanyzóból egy szál alsógatyában, ami nekem nagyon tetszett, és bebújt mellém az ágyba. Felé fordultam, ő meg felém. Megint rám jött a zokoghatnék. Könnyes arcomat beletemettem mellkasába, ő meg csak hagyta, hogy eláztassam. Amikor már végleg nem tudtam sírni, mert már végleg nem jött több könny a szememből ennyit mondtam Liam-nek.
-Szeretlek. Mindennél jobban.
Erre ő csak elmosolyodott és annyit felelt.
-Én is egyetlenem.
*********************************************************************************
Reggel tudatosult igazán bennem az ami tegnap történt. Felültem az ágyban. Liam már nem volt mellettem. Gyorsan felöltöztem és lementem a konyhába. A többiek is éppen ott voltak, éppen reggeliztek. Louis hívott, hogy menjek én is de most egy falat sem csúszott volna le a torkomon. Miután a srácok megreggeliztek egy ötlet pattant ki a fejemből.
-Mi lenne ha elmennénk megnézni Edus-t a kórházba?
-Remek ötlet-helyeseltek a többiek.
Miután ezt megvitattuk elindultunk a kórházba. Amikor oda értünk, bementünk és megkerestük az ő szobáját, és bementünk hozzá. Már fennt volt. Hála az Istennek. Odamentünk hozzá, körbeültük. Harry odahajolt hozzá és megcsókolta. Ami nem volt túl jó ötlet mert ez volt az első csókuk és Edina szíve szerintem perpillanat össze-vissza kalimpált a boldogságtól. Edina csak ennyit kérdezett.
-Hol vagyok?
-Te éppen a kórházban vagy mert tegnap a tengerben begörcsölt a lábad, de nem tudtunk idejében kihúzni ezért be kellett hozni téged a kórházba.-ecseteltem neki könnyes szemekkel.
Ahogy meglátta, hogy sírok, megpróbált felülni, hogy megölelhessen, de rossz ötlet volt mert elkezdett nagyon köhögni. Visszafektettük, hogy pihenjen tovább. Ezt nem hiszem el. Az hiányzik még hogy elkapjon valami vírust.
3 óra hosszát is bent voltunk vele mire a doki kitessékelt minket, hogy lejárt a látogatási idő. Kimentünk a kórházból vissza a fiúk lakásába. Lehuppantam a kanapéra, Liam meg odajött mellém és megvigasztalt. Louis nyomta a hülyeségeit, így egy kicsit elterelte a figyelmem, hogy ne emésszem magam.
-Üvegezzünk.-pattant ki az ötlet Niall fejéből.
-Felőlem.-egyezett bele mindenki.
Kerítettem egy üres üveget és elkezdtük. Először én pörgettem. Louisra mutatott.
-Felelsz vagy mersz?-kérdeztem.
-Merek!
-Te akartad. 
Bevittem Petrát a szobámba, felvetettem vele egy szoknyát, és ráhúztam az egyik combjára egy harisnyakötőt.
Kimentünk, megállítottam Petrát, és Louishoz szóltam.
-Na Louis. Itt mindenki előtt, le kell szedned Petráról a harisnyakötőt...FOGGAL!-mondtam a zseniális  feladatot.
-Rendben.-szólt Louis és behajolt Petra szoknyája alá, ráharapott a harisnyakötőre és lehúzta róla, mi meg csak röhögtünk. Louis pörgetett, ami a kis göndörbárányra, Haroldra mutatott.
-Harry felelsz vagy mersz?
-Felelek. 
-Ki a legjobb fiúhaverod a bandából?-kérdezte Lou.
-Erre nem fogok válaszolni mivel mindenki.
-Óóó akkor ki a legjobb lányhaverod? Edinát nem számítjuk bele, mivel ő a csajod.-faggatta Louis.
-Hmm Vivit és Biát mondanám, Petrával még nem beszéltem olyan sokat.
Eljátszogattunk ott észre sem vettem már este volt. Elmentem lezuhanyozni, és  lementem még a többiekhez valami filmet nézni. Odabújtam Liamhez, mert ott éreztem a legjobb menedéket számomra. Eszembe jutottak a történtek és megint elbőgtem magam. Liam és a többiek megértettek,-hiszen az egyik legjobb barátnőm Edina-, csak Niall szólt be.
-Istenem mit kell annyit bőgni? Majd rendbe jön. Ha bőgsz és emészted magad nem lesz jobb, és csak magadnak ártasz vele.
-Igazad van. Csak bánt...-egyetértettem Niallel és abbahagytam a bőgést. 
Később elmentem lefeküdni, Liam velem tartott. Bebújtunk az ágyba és beszélgettünk.
-Figyelj édesem, holnap elmegyünk valahova? Csak mi ketten.-kérdeztem.
-Mehetünk. De hova? Menjünk el egy étterembe?
-Jó ötlet. 
Miután ezt megvitattuk nagyon elálmosodtam. 
-Szeretlek.-súgtam Liamnek és hozzábújtam.
-Én is-és szorosan megölelt.
Hajnalban felkeltem, hogy igyak egy pohár vizet és akkor Liammel találtam szemben magam..
-Hát te?-kérdeztük egyszerre döbbenten, majd elnevettük magunkat.
-Hát én lejöttem inni-közöltem.-És te?
-Én is.-mosolyodott el.
Együtt visszamentünk az ágyba és elnyomott az álom. Edinával sikerült álmodnom. Méghozzá nem olyan jókat. A tegnap előtti dolog kavargott a fejemben. Alig vártam hogy felkeljek.
********************************************************************
Reggel tiszta karikás és kisírt szemekkel keltem fel. 
Liam is akkor ébredezett, és közölte hogy hajnalban sikítoztam. Sikítoztam?
Akkor biztos az álom. Szőrnyű volt ez az elmúlt két nap.
-Sajnálom. De azért tudtál aludni?
-Persze és ne sajnáld. Megértem.
-Figyelj mi lenne ha az éttermezés előtt bemennénk megnézni Edinát?
-Oké felőlem rendben van.
Gyorsan felöltöztünk, lementünk a konyhába, már ott voltak a többiek is. Nem akartam enni ezért belém tuszkoltak egy kis kaját.
Utána Liammel elindultunk a kórház felé, de sajnos nem úsztuk meg rajongótámadás nélkül. Lerohantak minket, autogrammot és képet kértek. Persze nem tőlem...
Miután sikeresen átverekedtük magunkat a rajongókon és bementünk a kórházba, megkerestük Edina szobáját. Már várt minket. Elég szépen épült felfele. Beszélgettünk vele sokat, aztán egy óra fele, amikor ebédeltetés volt, eljöttünk. Ahogy kiértünk a kórházból, megint megrohamoztak minket a rajongók. Egy 14 éves körüli lány ezt kérdezte Liamtől :
-Ezzel a ribanccal jársz?
Liam begurult és beolvasott neki.
-Ide figyelj én nem akarok a rajongókkal köcsög lenni de ez már túlzás. Szeretem Vivit és nem te döntöd el hogy ribanc vagy nem. Tudod te egyáltalán mit jelent ez a szó? Elképesztő hogy már ilyenre is képesek az emberek. Ne ribancozd le ok nélkül, amíg nem ismered. Kérlek értsd meg hogyha neki fájdalmat okozol akkor nekem is. És én hagy döntsem már el hogy kivel járok és kivel nem. Na szia!
 *******
-Kösz édesem.-mondtam Liamnak amikor már kimentünk a kórházból, átverekedtük magunkat a rajongókon és beszálltunk a kocsiba. 
Amíg nem indultunk el, hevesen csókolózni kezdtünk. Csókolózásunk 10 percig tartott, utána már tényleg visszamentünk a lakásba. Most már így hogy tudom hogy Edina jobban van megkönnyebbültem. 
Éppen leültem egy kis TV-t nézni amikor Zayn odajött mellém.
-Hogy vagy?-kérdezte.
-Hát most már jobban hogy tudom, hogy Edina jobban van.
-Na az jó.-és megölelt.
Jól esett hogy ennyit törődnek velem. Később bementem a szobánkba és elkészültem a randira Liammel. A koktélruhámat vettem fel ami a koncerten volt rajtam, fekete magassarkúval és egy táskával. Kisminkeltem magam, a hajamat kivasaltam, és szóltam Liamnek hogyha elkészült akkor mehetünk. 10 perc múlva el is készült és elindulhattunk az egyik étterembe. Ahogy odaértünk, nem hittem a szemeimnek. Ez azért már elég durva.....




Komikat, milyen volt ez a szomorúbb feji?:):(