4. fejezet. memorable Moments and dread

 "Miután mindenki beírta mindenkiét úgy döntöttem hogy beleegyezek és ma a fiúknál alszunk."


De előtte visszamentünk a szállásra, hogy összeszedjünk néhány ruhát,és átöltözzünk. A fiúk addig megvártak. 
Miután kimentünk megláttunk egy limuzint. Áhh szóval ezzel megyünk. A fiúk betessékeltek minket a limóba. Bia mellé érdekes módon Niall, Edina mellé Harry, Petra mellé Louis, és mellém Liam került. Milyen véletlen.. Mivel az út fél órás volt a Direction rezidenciáig addig beszélgettünk.
-Na és hány évesek vagytok?-tette fel a kérdést Zayn.
-16.-vágtuk rá egyszerre, csak Edina mondott 17-et.
-És van tesótok?
-Nekem nincs.-vágtuk rá egyszerre Biával és Edinával.
-Nekem van. Kettő is.-mondta Petra.
-Na az jó. És miért költöztetek ki Londonba?-faggatott Liam.
-Háát...nagy álmunk volt hogy ide költözzünk mert itt olyan csodás minden, a nyelvet is tanulhatjuk na meg persze itt vagytok ti.
-Óh hát minket ki se felejts. Mi vagyunk a legfontosabbak igaz?-kacsintgatott Niall.
-A kis egós.
Miután ezt is megvitattuk megérkeztünk a One direction lakásába. Volt 5 szoba,mindegyikben 1-1 két személyes franciaágy és külön mosdó. 
-Na és akkor hol fogunk aludni?-kérdeztem,mintha még nem tudnám a választ, és értetlenkedtem.
-Hát te Liammel, Bia Niallel, Petra Louval és Edina Harryvel.
-Nekem megfelel.-vigyorgott Petra.
-Csajok gyertek ide.-kiábaltam.
-Mivan?
-Ti ezt most komolyan gondoljátok?
-Miért ne?
-Ezt még kérded? 1 napja ismerjük őket, és még vele akarsz aludni?-háborogtam.-Ti normálisak vagytok? 16 vagyok, nem akarom még elveszteni a szüzességem.
-Dikk.-és elkezdtek röhögni, úgy hogy a fiúk feljöttek.
-Itt meg mivan? Valaki fuldoklik?-esett kétségbe Lou.
-Nem csak Vivi megint hozza a formáját. Azt hiszi, hogy...-és ekkor újabb röhögőgörcs fogta el Edinát...-hogy Liam ma elveszi a szüzességét.
Most a fiúkat kapta el a röhögőgörcs, főleg Liam-et.
Én meg csak elpirulva álltam.
-Ilyen nincs.-és kirohantam sírva a szabad ég alá.
Liam utánam jött aminek nagyon örültem. Átkarolta a derekamat és a fülembe suttogta.
-Az eszem megáll tőled te majom.-és elmosolyodott.-Hogy venném el a szüzességed az ELSŐ éjszakán?
-Hát..hát..hülye ötlet volt. De.. ezután mi lesz? Úgy értem ma még itt alszunk. Lehet holnap is. De utána? Ti mentek összevissza turnézni és akkor mi? Lehet egy másik turnén is megismerkedtek más lányokkal és akkor velünk mi lesz? Max annyi hogy 2 éjszakára jók voltunk. Ezért nem is akarok egyikőtökkel sem összejönni.. vagyis dehogynem akarok csak félek hogyha utána el kell válnunk és sosem találkozunk többé akkor mi lesz..-és még darálhattam volna a bennem kavargó érzéseket..
De ekkor Liam megcsókolt. És az a boldogság ami akkor eltöltött az leírhatatlan.
-Szeretlek és ez sosem lesz máshogy. A turnékra meg jöttök ti is ez természetes. Csak azt ne gondold hogy mi ilyenek vagyunk. Mert az újság sok mindent ír rólunk. Olyanokat is ami nem igaz. Úgy hogy kérlek.. ilyen ügyben csak nekünk higgy, ne az őrült rajongóknak és újságíróknak, akik mindent összehordanak rólunk.
Amikor ezt mondta mélyen a szemembe nézett. Őszinte volt láttam rajta. Szerettem Liam-et nem is tagadhattam. Megcsókoltam és ő visszacsókolt. Vissza a házba már kézen fogva mentünk.
-Ajaj mi volt már ott?-kérdezte rosszra gondolva Louis.
-Semmi olyan amihez neked egy csepp közöd is lenne.-szóltam vissza Louisnak már majdnem kiabálva.
-Jól van na nem kell rögtön leharapni a fejem.
-Jó bocs. Egy kicsit tényleg túlreagáltam a dolgot.
-Semmi baj.
-Najó gyerekek én megyek elteszem magam holnapra.-mondta Bia.
-Csatlakozom.-és elmentem én is zuhanyozni majd lefeküdtem.
A többiek is így tettek. Este éreztem hogy valaki átölel, tudtam hogy Liam az. Rettentően boldog voltam..Eljutottam egy 1D koncertre amit sosem gondoltam volna, Londonba költözhettem és ennek tetejében itt vagyok a One directionos fiúkkal a legjobb barátnőimmel, és Liam Payne barátnőjének mondhatom magam. Ez a hét volt életem legszebb hete.
És elaludtam.
*********************************************************************************
Reggel nagyon boldogan keltem. Liam még ott feküdt mellettem. Nagyon édesen aludt. Gyorsan felöltöztem, és kimentem a konyhába reggelit készíteni.
Úgy döntöttem amerikai palacsintát csinálok. Végülis sikerült és hálistennek nem lett az egész konyha tésztás..Aminek örültem mert ez már nagy siker nálam. Majd 9-kor felkeltettem mindenkit hogy reggeli, de Zayn-t volt a legnehezebb.
-Zayn kelj fel reggeli!-mondtam neki és megráztam, de nem kelt fel.-ZAAAAAAAAYN REGGELI!
Erre sem kelt fel így úgy döntöttem szólok mindenkinek hogy segítsenek felkelteni őt. Mindenki bejött. A többiek elkezdtek ordibálni hogy "ZAYN KELJ MÁR FEL!" én pedig a fülébe sikítottam. Na végre ez hatásos volt.
-Mi a szar folyik itt? Az embert nem hagyjátok aludni.-durcizott a kis hétalvó és visszafeküdt. 
-Najó hagyjuk mert kihűl a reggeli.
Ezt ahogy Niall meghallotta kirohant a konyhába de a kis ügyes megbotlott a küszöbben és hasra vágódott. Persze Bia rögtön odarohant és felsegítette. 
-Jól vagy édes macikám?-aggódott Bia, mire e szavak hallatán én akkora röhögőgörcsöt kaptam hogy Louis meg is kérdezte. 
-Vivi biztos hogy ne hívjak orvost hozzád? Jólvagy? Csak mert én bekísérlek a diliházba ezer örömmel.-ajánlkozott.
Erre abbahagytam a röhögést, és Louis felé néztem.
Közeledtem felé majd egyenesen tökön rúgtam. Persze nem annyira de elég volt ahhoz hogy megérezze.
-Te kis hülye... csak vicceltem. -És a micsodáját fogdosva leült az asztalhoz. Én csak vigyorogtam, de ugyanakkor el is ment az étvágyam. Én nem ettem, de láttam hogy a többieknek ízlik a palacsinta. Ennek örültem.
Reggeli után eldöntöttük, hogy délután elmegyünk valahová. Az én ötletem a tengerpart volt. A többieknek is tetszett az ötlet. De délutánig még több óra volt úgyhogy levágódtam a tv elé, és kerestem valami nézhető műsort. Végül a napi híreknél kötöttem ki és azt hittem kiesik a szemem amint megláttam egy képet.
-LIAM AZONNAL GYERE IDEEEEE!!-üvöltöttem.
Gyorsan ide is jött és megmutattam neki a képet.
-Látod ezt? Látod? Ezek a barom paparazzok mindenhol ott vannak? Nemáár..
-Most mit vagy úgy oda? Ha velünk akarsz élni meg kell szoknod ezeket a mindennapos dolgokat.
A "minden napos dolgok" kifejezésére felfigyeltem.. Ahh persze ez nekik már mindennapos. Najó ezen úgy döntöttem nem idegelem magam. Liam látta hogy feszült vagyok, ezért megcsókolt. Heves csókcsatánk közben észre sem vettük, hogy közben mindenki odagyűlt. Amikor elváltunk egymástól, felnéztem, és láttam hogy a többiek csak mosolyognak.
-Most mi van?-kérdeztem értetlenül.
-Semmi semmi csak olyan jó nézni ahogy nyaljátok-faljátok egymást. Tisztára egymásra vagytok cuppanva.-röhögött Harry.
-És ez neked miért fáj? Nem ugyanezt kéne csinálnod Edinával ha elvégre szereted?-tört ki belőlem.
Ekkor elhallgatott, úgy láttam elment a kedve a viccelődéstől. Néztük még mindannyian a Tv-t és észre sem vettük hogy már 2 óra. 
-Indulnunk kéne a tengerpartra.-emlékeztetett Petra.
Felvettük a bikininket, és utána mondtuk a csajokkal hogy mi kész vagyunk. Hamar el is indultunk, és mivel nem volt messze, ezért 15perc alatt odaértünk.
Mi a csajokkal napoztunk, de a végére vízhiányunk sem volt, mert a fiúk belehajítottak egyszer kétszer a vízbe. Csakhogy Edinának begörcsölt a vízben a lába. Mi észre sem vettük, csak már akkor amikor kiáltozott, és lesüllyedt a víz alá.
-EDINAAAAAAA!!-kiáltottuk. 
Fejvesztve szaladtam hozzá, és jöttek a többiek is. Segítettünk Harrynek kihúzni őt a vízből. Miután sikerült, kifektettük a partra és vártuk hogy ébredezik-e. Harry lélegeztette, én meg fel se fogtam mi történik csak bámultam őket. Kicsit meg is ijedtem, hogy mi lesz ha valami baja esik. Csakis az én hibám lesz, mert én mondtam neki hogy költözzön ide velem.  Ha nem kérem meg rá most otthon lenne és nem lenne semmi baja remélhetőleg. Sokkos állapotban voltam azt se tudtam mit csináljak. Csak álltam, de éreztem hogy nem bírom sokáig. Már csak egy ujjal kapaszkodtam az öntudatosság peremébe. De ahogy rájuk néztem..Edinára.. hogy alig mozdul. Az ujjam elengedte a képzeletbeli peremet, összeestem és az öntudatlanságba süllyedtem.


Komikat kérek milyen lett ez a feji?:) Ne kíméljetek!