28. fejezet

Meghoztam a következő részt:D 8 komi 8 tetsziket meg tudjuk csinálni?:)) Mutassuk meg hogy igen:D Hatalmas öröm lenne:) Szóval olvassátok és komizzatok:D Ja és hamarosan átlépjük a 6500 megtekintést:)
Pusszancs:P

Majd jöttek a nővérek is, és betolták Harryt a műtőbe.

1 óra hosszú várakozás és semmi..Mindenki türelmetlenül várta, hogy mikor tolják ki Harryt.
Majd egy nővér sétált ki, én pedig rögtön letámadtam.
-Mi van Harryvel?-hangom kétségbeesett volt.
-A műtétnek vége, és jól sikerült.
Először fel sem fogtam a szavakat, majd kiült egy hatalmas vigyor az arcomra, és a nővérre vetettem magam (nem kell előjönnie a perverz gondolatoknak:P) és ölelgetni kezdtem.
-Khm..hölgyem. Hadd világosítsam fel. Ez itt egy kórház.-és eltolt magától. De nem érdekelt. És akkor megpillantottam Harryt.
Odaszaladtam és megfogtam a kezét.
-H..hol vagyok?-kérdezte kómásan.
-Most toltak ki a műtőből, de minden rendben.-pusziltam meg.
Harryt visszavitték a kórterembe, mi pedig bementünk.
-Itt jön Suupeeermaaaaaaan.-ordibálta Louis.
-Kussolj már te hülye kórházban vagyunk.-szólt rá Petra.
-Én is szeretlek drágám..
-Hol a büfé?-nézett Biára Niall.
-Én tudjam?
-Hát nem?-kérdezett vissza.
-Senkit ne érdekeljen de jól vagyok..-szólt halkan Harry.
-Engem érdekel.-ültem le mellé.-Szeretlek.
-Én is.-elmosolyodott és ajkait az ajkaimra helyezte.
Nem tudom, meddig csókolóztunk, de valaki megzavart.
-Khm..khm. Nem akarok illetlen lenni, de ezt nem most kéne.-kacsintott Zayn.
Zavartan szétváltunk, és egymásra mosolyogtunk.
Később pedig elindultunk hazafelé, mert lejárt a látogatási idő.
9 órakor értünk haza, én egyenesen a mosdóba majd az ágyamba mentem. Nagyon elfáradtam.

[..]

Arra ébredtem, hogy egy hatalmas sikítást hallok. Gyorsan leszaladtam a lépcsőn, majd nem le is zakóztam onnan.
-Mi van már?
-Ott van megint Louis hülye pókja.-remegett meg Edina hangja.
-Uramisten..
-Jajj gyere ide Lulukáám. Itt nem szeretnek téged.-vette Louis az ölébe a pókját.
-Najó mennyi az idő, hogy így hajnalok hajnalán ébresztgettek?
-Délután 2 óra van.-világosított fel Bia.
-Jesszus..hagytatok eddig aludni?
-Te nem keltél fel..csak nem terhes vagy hogy ennyit alszol?-esett kétségbe Liam.
-Hurráá les kis Styles? Vagy az is lehet hogy Payne?-húzogatta a szemöldökét Louis.
-Nem vagyok terhes.-jelentettem ki.
-Nem megyünk be Harryhez?-kérdezte Zayn.
Miután mindenki beleegyezett, felöltöztünk, és a kórház felé vettük az irányt.
Amikor beértünk, rögtön Harry kórterméhez mentünk, és amikor beléptünk Harry már pakolt.
-Hát te minek pakolsz?-döbbentünk meg.
-A doki azt mondta, hogy már hazamehetek. Még egyszer átvizsgáltak, és már semmi bajom. Úgyhogy már csak a zárójelentést kell megvárni.-újságolta mosolyogva, és idejött hozzám, és megcsókolt.
Miután segítettünk Harrynek összepakolni, megvártuk a zárójelentést és hazamentünk.
Amikor mentünk volna be az ajtón, Edina és Liam összeütköztek, egymásra néztek, majd 5 perc után elkapták egymásról piros arcukat.
Oké, ez furcsa volt.
Mi Harryvel kézen fogva mentünk, sugárzott belőlünk a boldogság, és tagadni sem akarjuk, hogy visszavonhatatlanul szeretjük egymást.
Mi Harryvel felmentünk a szobába, egy kicsit kettesben lenni.
-Ahj ez az elmúlt 2 nap..-szomorkodtam.-Szörnyű volt.
-De már minden rendben.-nyugtatott Harry.
-Úgy szeretlek. Sose akarlak elveszíteni.-öleltem meg őt.
-Én is szeretlek, és nem fogsz elveszíteni.-ölelt vissza és kacsintott egyet.
-Itt van a mikuláááás.-ordított Louis, és tört be a szobába.
-Louis. Te nem vagy a mikulás.-közöltem vele.
-Dehogynem.-és elkezdte simogatni az állán a semmit.
-Még nem nőtt ki a szakállad.
-Éppen csírázik. Most növesztem.-húzogatta a szemöldökét.
-Kifeléé.-forgattam a szemem.
-Jólvan na.-vágott szomorú fejet és kiment.
Mi Harryvel csak nevettünk ezen az egészen.
Annyira elbeszélgettünk, hogy észre sem vettem, hogy már este 8 óra. Én mentem először zuhanyozni.
-Jöhetek veled?-meresztett rám kiskutya szemeket Harry.
-Nem.
-Óó de miért?
-Najóó jöhetsz.
-Tényleg?-csillant fel a szeme.
-Neem.
-Óóó..bezzeg Liammel rögtön zuhanyoztál elsőre.-és itt rám csapta a mosdó ajtaját.
Nem igaz, egy barom vagyok. Sírva dőltem neki az ajtónak, és csúsztam le ülésbe. Arcomat tenyereimbe temettem. Nem igaz. De ahelyett hogy itt sajnáltatom magam, ki is mehetnék bocsánatot kérni.
-Harry.-rontottam ki a fürdőből, de Harry nem volt a szobában.
Lerohantam az emeletről be a konyhába de ott nem volt. Vissza a nappaliba de ott sem volt.
-Hol van Harry?-támadtam le a többieket kétségbeesetten.
-Nem tudjuk, mérgesen rontott ki a házból.-közölte Petra és nézte tovább a TV-t. Én könnyeimmel küszködve rontottam ki az ajtón, ki London megvilágított utcáira és Harry keresésére indultam..