17. fejezet.

Liam elájult én meg élesztgetni kezdtem és ekkor.....


Louis közbeszólt.
-Úristen Liam ne hagyj itt minket..mi lesz a bandával?-siránkozott.
-Khm. Ha nem vennéd észre csak elájult mivel beleverte a fejét a szekrénybe...Még nem halt meg te hülye.-világosította fel Zayn.
-Huh akkor megnyugodtam.-fújta ki a levegőt.
Én megpacskoltam Liam arcát és végre felébredt.
-Mi..Mi történt?-kérdezte kábán.
-Háát hm...Krisztára rámászott Louis drága pókja, Kriszta elkezdett sikítozni, te erre megkérdezted hogy "Jön a kanalak gyilkos serege?" és elkezdtél összevissza rohangálni, leverted a lámpát, és beverted a fejed és elájultál. Nagyjából ennyi.-vázoltam fel a történteket.
-Ahh értem.
Ekkor megcsörrent Harry telefonja ő pedig belemerült a beszélésbe..de vajon ki hívta?
-....aha aha...ééértem..igen, persze...máris...-ez érdekes egy beszélgetés az biztos..
10 perc után letette a telefont és felénk fordult.
-El kell mennünk koncertezni....3 nap múlva Franciaországba.-fejezte be.
-Úristen és akkor velünk mi lesz?-kérdeztük kétségbeesetten.
-Hát nem tudom. Paul azt mondta hogy 2 hétre kell odamennünk mert 3 fellépésünk is lesz plusz dedikálás stb. És csak max. 4 napra jöhettek velünk..-mondta Harry mire mindenki elszomorodott.
Megcsörrent a telefonom..ami a szobába volt ezért annyira rohantam fel a lépcsőn hogy sikeresen el is vágódtam de nem foglalkoztam vele. 
Mikor beértem a szobába és megláttam a kijelzőt, kicsit meglepődtem de örültem is...anya volt
Gyorsan fel is vettem.
-Szia anya.-köszöntem boldogan.
-Neked is szia. 2 hónapja nem beszéltünk, fel sem hívtál. Hogy képzelted ezt? Most azonnal indultok haza. Legalábbis te. Azt mondtad, hogy felhívsz..és azóta is felhívtál. Pakolsz és az első géppel hazajösz.-mondta majd kinyomta a telefont.
Én köpni-nyelni nem tudtam. A lábaim kimentek alólam, és a földre estem. És sírtam...Nem igaz. Még csak 2 hónapja vagyok kint és mehetek is haza.
Nem sokára feljött Liam, és leült mellém.
-A..anya f....felhívott h..h..hogy most azonnal haza kell mennünk, mert csesztem felhívni...-hüppögtem bele a mellkasába..
-Micsoda?-lepődött meg, és átölelt.
-Most már tuti nem fog visszaengedni Londonba..ha hazamegyek én ott maradok, és nem találkozunk soha többet..Ti három nap múlva mentek..
-Ilyenre ne is gondolj. Valahogy megoldjuk.-mondta nyugtatás képpen ami most nem tudott megnyugtatni.
-Mi folyik itt?-ugrott be a szobába Niall.-Hé miért sírsz? Jött oda ő is.
-Anya azt mondta hogy most azonnal haza kell mennünk...-mondtam a lényeget..
-Király mikor indulunk?-kérdezte Niall boldogan..
-Niall..ti maradtok..csak nekünk a lányoknak kell hazamennünk...és többet nem jöhetünk vissza.
-Óh.-szomorodott el, majd kiment, és utána a csajok rohantak fel.
-Vivi..most mi van?-kérdezte Petra.
-Miért sírsz?-kérdezte Bia is.
-Mert haza kell mennünk.
-Na meglátogatjuk legalább a szülőket.-örült meg Bia.
-Nem Bia...végleg haza kell mennünk. Utána nem jöhetünk vissza. Anya tiszta ideg volt.-válaszoltam neki.
-Ahj nem hiszem el..és miért?-kérdezte Edina.
-Azért mert nem hívtam fel őket..-mondtam és elkezdtem pakolni.
-Csajok menjetek szerintem pakolni, mert indulnunk kell.
A csajok elmentek a saját szobájukba pakolni.
-Ne menjetek.-mondta Liam.
-Muszáj..hidd el ha nem megyek anyu fog idejönni. Úgyhogy jobb lesz ha megyünk.
Amikor összepakoltunk, lementünk a nappaliba és néztünk egy gépet ami délután 3-kor indult. Addig még volt két óra úgyhogy minden percet a fiúkkal töltöttünk.
-El sem hiszem, hogy nem látlak titeket többé.-mondta Bia.
-Én sem..-mondtuk a csajokkal.
-Figyeljetek lányok-kezdtem bele.-nektek nem kell hazajönnötök. Maradjatok itt a fiúkkal elvégre az én hibám. Majd én hazamegyek egyedül...
-Nem szósem lehet róla.-mondta mindenki egyszerre.
-Ha te is mész mi is megyünk.-mondta Petra.
Megöleltük egymást és sírni kezdtünk.
Majd a fiúk is odajöttek és ők is megöleltek...Azért láttam hogy ők sem tudják visszatartani a könnyeket.
Egy óra múlva kiindultunk a reptérre. A fiúktól könnyes búcsút vettünk..Ők marasztaltak de mennünk kellett...Annyira felfoghatatlan..
Felszálltunk a gépre a fiúk pedig sírva integettek.. Legszívesebben visszarohantunk volna hozzájuk...de nem lehetett...elindult a gép, és egyre csak emelkedni kezdett.
3 óra volt az út..Addig zenét hallgattam és a fiúkra, legfőképp Liamre gondoltam.
Miért engem ver ez a hülye sors? Vagyis minket..


Komikat milyen lett ez a feji. egy kicsit rövidre sikerült de ma még kaptok kárpótlásul egy fejezetet:) Délután..Vagyis ennek a folytatását.:D