41. fejezet : Nem bírom tovább nélküle.

Na meghoztam az új részt.:) Remélem tetszik:D
8 komi 8 tetszik és kövi:) És légyszi aki névtelenül ír, írja oda a nevét is!:)

3 hónap telt el..És hogy velem mi történt? Teljesen összeomlottam. Minden napossá vált a sírás, és féltem, nem fogom kibírni azt a két hónapot. Harry ha egyszer felhívott, vagy maximum 2-szer. Szóval ez is tett még egy lapáttal a lelkiállapotomra.
Adam is rengetegszer keresett, hogy megbánt mindent és kezdjük újra. Minden alkalommal visszautasítottam, de néha néha eszembe jutott, hogy mi van ha Harry már boldog egy másik lánnyal?
De ilyenkor elhessegettem ezt a gondolatot. Hisz miért csinálna ilyet? Állítólag szeret engem. Viszont aggasztott, hogy 3 hónap alatt összesen 2x beszéltünk. Amikor én hívtam fel azután a szörnyű álom után, hogy megbizonyosodjak, hogy jól van és csak egy rossz rémálom volt az egész. És egyszer ő hívott fel még egy hónapja talán.
Minden egyes nap próbáltam elterelni a gondolataimat róla, és ez ma sem volt másképp. De csinálhattam bármit..Takaríthattam, elmehettem valahova a csajokkal, vagy bármi mást..Eszméletlenül hiányzott. Hiányzott a szívem másik fele. Mert az örökké ott lesz nála.

Ma este is minden ahogy az összes többin, vártam hogy csörögjön a telefonom, és Harry azt mondja hogy mindennél jobban hiányzom neki és szeret.
Végül úgy döntöttem hogy felhívom én.
-H-hallóó.-dadogott.
-Harry?
-Szijja cicaa.-röhögött bambán.
-Harry te ittál?-rémültem meg.
-És ha igen? Téged az mit érdekel?-flegmáskodott.
-Najó 1. Te nem beszélhetsz így velem, 2. Mi az hogy már több hete nem is keresel? Halálra izgulom magam mindig.
-Mert nem érdekeltél? Talán azért?-ezek a mondatok nagyon megrémítettek, és egy könnycsepp folyt le az arcomon ami hamar zokogásba ment át.
Az alkohol beszél belőle..ezzel nyugtattam magam legalábbis.
-Na csá.-rakta le a telefont.
Elkeseredésemben nem tudtam mit csinálni..Nem tudtam máshoz fordulni. A konyha felé vettem az irányt, és onnan is előkaptam egy jó éles kést. Nem volt itthon senki, nem bukhattam le..Még.
Szép lassan elkezdtem vagdosni az alkaromat, és kíváncsian figyeltem a repedésekből előbuggyanó vért. Tulajdonképpen nem volt ijesztő, a fájdalmat pedig fogcsikorgatva tűrtem. Nem tudtam máshogy kiadni magamból. Pedig próbáltam már úgy is hogy a szobámba szétvertem a berendezést, vagy csak üvöltöttem torkom szakadtából.
Ijedten dobtam el a kést, amikor ajtónyitódásra lettem figyelmes. A lábaim gyökeret vertek a földbe, ha akartam se tudtam volna elmenekülni onnan.
És akkor megláttam Biát.
-T-te mit keresel itt?-próbáltam visszafojtani az újra előtörő könnyeimet, nem sok sikerrel.
-Jézusom..-rohant ide hozzám.-Te mit..és miért?-hadovált össze vissza.
-Ja hogy ez?-mosolyogtam, amikor ránéztem a karomra.-Hát ez azért van, mert felhívtam Harryt aki persze full részeg volt, és tudatta velem, hogy nem érdeklem.-itt lefagyott a mosoly az arcomról, és Bia karjaiba vetettem magam.
-Istenem..-suttogta.-Ugye tudod hogy csak az alkohol beszél belőle? Most beszéltem Niallel és mondta hogy Harry végső elkeseredésében az alkoholba menekült..Vagyis csak ma ivott. És azt tanácsolta, hogy nézzem meg, hogy hogy vagy.
-Akkor..hiányzom neki?-csillantak fel a szemeim.
-Hát persze te buta..mindegyik hülyének hiányzunk..És erre azelőtt is rájöhettél volna, mielőtt ilyen kárt teszel magadban.-mutatott a kezemre amiből még mindig folyt a vér, de már nem olyan intenzitással mint azelőtt. Bia segítőkészen elszorította a karom, megakadályozva, hogy több vér a felszínre kerüljön.
-És a szüleidnek mit fogsz mondani? Meg ők hol vannak egyáltalán?
-Valami üzleti úton.-rántottam vállat.
-Najó asszem jobb ha ma nálunk alszol. Vigyáznom kell rád.-sóhajtott.
-Jaj ne..Nem akarom hogy a szüleid megvessenek amiért összevagdostam magam.-hajtottam le a fejem.
-Ugyan miért ítélnének el? Attól ők még szeretnek.
-Jó tudom..De jobban örülnék ha te aludnál itt.
Miután megbeszélte a szüleivel, adtam neki valami cuccot, mivel egy percre sem volt képes itt hagyni, és nem ment haza alvóruháért.
-Figyelj Bia.-fordultam felé, amikor már az ágyamban ültünk.
-Igen?
-Azon gondolkoztam..hogy én utánuk akarok menni. Nem bírom nélkülük. Nem bírom Harry..nélkül.-csuklott el a hangom.
-Én sem. De ugye tudod, hogy ezt nem fogják csak úgy megengedni?
-Egy próbát megér.
-Hát annyit meg.
-Figyelj nézegetünk régebbi képeket?-kaptam fel a fejem, és az éjjeli szekrényemből előkaptam a fotóalbumot. 
-Jó ötlet.-kacsintott.
Elkezdtem lapozgatni az albumot, és rögtön megláttam egy képet magamról.

-Ez még 2 éve nyáron történt.-nevetett Bia.
-Igen, amikor még nem volt ez a nagy felhajtás körülöttünk.-sóhajtottam.