38. fejezet

                                 *Harry szemszöge*

1 hónap telt el. 1 egész hónap. És nem emlékezett rám. Nem emlékezett a bandára. Teljesen padlón voltam. Ez az 1 hónap ráébresztett arra, hogy mennyire szeretem, és talán minden egyes alkalommal egyre jobban. Csak ő ezt nem tudja. Mert egy idegenként néz rám. Bár az utóbbi időben sikerült baráti kapcsolatot teremtenem.

Minden nap sírni tudtam volna..És ezt gyakran meg is tettem. Vivit már kiengedték a kórházból, de mivel ugye minden kiesett neki, visszaköltözött a szüleihez a csajok is hazamentek. Nekünk pedig Novembertől újra kezdődnek a turnék, addig pedig még van egy nyarunk, és azt itt Budapesten töltjük, hogy néha láthassam őt. Na meg a fiúk is a csajokat. És reménykedtem benne, hogy ezalatt az idő alatt visszatér az emlékezete is.

Ma reggel is fáradtan, és szomorúan ébredtem. Őszintén szólva kezdtem belefáradni ebbe az egészbe. Lementem a konyhába, készítettem magamnak egy kávét, és átslattyogtam a nappaliba, ahol Louis ült. 

Leültem mellé a kanapéra, és a kávémat kezdtem szürcsölgetni. 

-Haver szörnyen nézel ki.-veregette meg a vállam Louis.

-Nekem mondod? Alig aludtam valamit. Egész éjszaka le sem bírtam hunyni a szemem..

-Vivi?-vonta fel szemöldökét.

-Igen.-suttogtam.

-Hiányzik?

-Nagyon.

-Miért nem viszed el valahová? És mondod el mit érzel? Vagy emlékeztesd vissza..Mindenre.-vetette fel az ötletet Louis.

-Ez..ez nem is rossz ötlet.-kaptam fel a fejem.

Kacsintott egyet, én pedig felrohantam a szobámba és felöltöztem. Egy farmert, és egy kockás inget vettem fel. Majd felhívtam Vivit. Igen, az amnézia óta már annyit sikerült elérnem hogy barátok legyünk. 

-Szia Vivi.-szóltam bele a telefonba.

-Szia Harry.-kicsit megdöbbent hallottam a hangján.

-Nem lenne kedved velem eljönni egyet sétálni?-jézusom Harry. Ennél jobb eszedbe se juthatott volna.

-Öhm..oké.-válaszolt kis idő múlva.

Hangja bizonytalan volt, mintha nem lenne biztos magában.

Akkor 11 órára ott vagyok.

-Rendben.-mondta majd letette a telefont.

Kicsit furcsálltam ezt az egészet. És kezdett minden reményem elszállni.

Leszáguldottam a lépcsőn, és se szó se beszéd kimentem az ajtón, szóra se méltatva Louist. Lépteimet a virágbolt felé vettem.

-Jónapot.-köszöntem a pult mögött lévő 50 év körüli nőnek.

-Szervusz.-köszönt kedvesen.

-Egy csokor vörösrózsát kérnék.

Miután megvettem elindultam Viviék háza felé, és amikor az ajtójuk elé értem, a hátam mögé dugtam a virágot és becsöngettem.

                                 *Vivi szemszöge*

Amikor Harry felhívott rögtön elkezdtem készülődni. Nem tudtam miért hívott el.

Egy fehér bő pólót vettem fel egy csőfarmerrel, hajamat kifésültem, és kiengedve hagytam. Gyorsan magamra kentem egy kis sminket, felkaptam egy szandált, magamhoz vettem a táskám, és mikor csengettek már sejtettem hogy ő az.

Ajtót nyitottam, és ott állt előttem. Teljes életnagyságban.

-Szia.-mosolygott.

-Szia.-mosolyogtam vissza.

-Hoztam neked valamit.-kacsintott, és előhúzott egy csokor rózsát a háta mögül.

-Köszönöm.-suttogtam, és átvettem a nekem szánt ajándékot.-Amúgy miért kaptam?-nevettem fel, amikor visszaléptem a házba, hogy belerakjam egy vázába.

-Csak úgy.-vont vállat, és végre elindulhattunk.

Tulajdonképpen egész kedves srác. Volt már kapcsolatom, de az mindig rosszul végződött, mert csak ki akartak használni.

Addig meddig gondolkodtam, hogy egyszer csak egy mezőn találtam magam, ahol egy pléd volt leterítve és rajta pedig egy kis kosár pihent.

Kérdően néztem Harryre de ő csak elmosolyodott.

-Ez gyönyörű Harry.-mosolyogtam.

-Örülök ha tetszik.

Beszélgethettünk volna, de beállt az a kínos csend amit úgy nem szerettem.

-Figyelj Vivi.-szólított meg, mire én ránéztem.

-Igen?-kérdeztem.

-Még mindig nem emlékszel rám?-szinte már suttogott.

-Nem.-néztem rá sajnálkozva.

Nagy levegőt vett, majd maga felé fordított.

-Hunyd le a szemed.-utasított.

-Minek?-kérdeztem értetlenül.

-Csak csináld.

Lehunytam a szemem, és vártam.

-Most..emlékezz vissza a napra..amikor megkértelek hogy légy a barátnőm.

Aztán az első csókunk. 

Amikor elraboltak téged.

A második csókunk.

A többi csókjaink.-kicsit belenevetett ebbe a mondatba.

Aztán amikor a baleseted volt.

Most nyisd ki a szemed.-könnyek szöktek a szemembe. Emlékeztem..mindenre. És mindenkire. Minden Harryvel eltöltött napra.

-Harry.-suttogtam.-Oh Harry ne haragudj. Hogy is felejthettelek el?

-Vivi..Emlékszel?-akkora öröm uralkodott el rajta, hogy hirtelen felkapott az ölébe.

-Emlékszem. Mindenre.-mosolyogtam.

Ajkaink egyre közelebb kerültek egymáshoz, és ajkait enyémekre tapasztotta.

El sem tudtam hinni hogy hogy felejthettem el őket, és a bandát.

-Figyelj Harry. Holnap elmegyünk hozzátok? Bocsánatot akarok kérni a srácoktól..-hajtottam le a fejem.

-Miért kellene bocsánatot kérned? De persze.-mosolygott rám.

Már sötétedett de minket ez különösebben nem zavart. Örültem hogy megint minden a régi. 

-Harry.-fordultam felé.

-Igen drágám?-húzta mosolyra a száját.

-Szeretlek. Örökké.-suttogtam, és arcomat mellkasába fúrtam.

-Én is. Örökké.-átölelt, és 5 percig nem engedett el.

Olyan jó volt újra érezni öleléseit és csókjait. 

Mikor már olyan 11 óra körül járt úgy döntöttünk összepakolunk, és hazamegyünk.

-Nincs kedved nálunk aludni?-kérdezte meg Harry, és szemét lesütötte.

-De, ha nem zavarok.-pirultam el én is.

-Dehogy zavarsz.-nyomott egy puszit fejemre.

Felhívtam anyuékat, hogy ma Harryéknél alszom, mire ők csak hallgattak a telefonba.

Miután elmagyaráztam hogy mindenre emlékszem, és minden rendben van köztünk beleegyeztek. 

Szépen elsétáltunk a fiúk házáig. Eközben rengeteget beszéltünk még a semmiről is.

Kéz a kézben léptünk be a nappaliba, mire a fiúk akik mellesleg a nappaliban tartózkodtak olyannyira megdöbbentek, hogy Niall kiköpte az összes popcornt ami a szájában volt, Liam magára borította az innivalóját, Zayn, és Louis pedig csak vigyorogtak.

-Sziasztok.-köszöntem, és lesütöttem a szemem. Nagyon zavarban voltam.

-Vivi. Hát te meg mi és hogy és hogyan?-az összes fiú a nyakamba ugrott, mire én kishíján elestem, de Harry megfogott.

-Hát emlékszem mindenre. Persze ez Harrynek köszönhető.-néztem rá.

A fiúk csak tátott szájjal figyeltek, kivéve Louist, mert gondolom ő tanácsolt valamit Harrynek.

Beszélgettünk még egy kicsit, majd Harry és én úgy döntöttünk hogy felmegyünk a szobába.

-Harry őő..kérhetek tőled valami alvó cuccot?-éreztem hogy tiszta vörös lettem.

-Persze.-vigyorgott, és adott egy pólót.

-Szexi.-húzogatta a szemöldökét amikor kiléptem a fürdőből.

-Harold.-vágtam hozzá egy párnát, és én is elnevettem magam.

Befeküdtem mellé az ágyba, megpusziltam a fejét és álomba merültünk.