37.fejezet

Nincs ilyen..ez nem velem történik...

-Vivii..nee. Nem.hallhatsz.meg.-ordítoztam.
-Héé..haver.-bökdösött valaki.
-Neee..
-HAVEER.-kiabált.
Lassan kitisztult előttem minden. Egy csendes, fehér, unalmas folyosó, tele orvosokkal, nővérekkel-
-Mi történt?-kérdeztem.
-Bealudtál haver..minden rendben?-nyugtatott Zayn.
A padlón találtam magam.
-Nem..hisz Vivi..meghalt..nem?-hajtottam le a fejem.
-Mi? Nem..dehogy is. Még mindig műtik.-lepődött meg Petra.
Annyira megkönnyebbültem..Nem is tudom mi lenne velem, ha életem szerelme nem lenne..többé.
-Remélem minden rendben lesz.-suttogtam.

*Vivi szemszöge*

Pittyegő gépek. Sajgó fejfájás. Szédülés. Fogalmam sem volt mi történik. Minden kiesett..
Nyílt az ajtó, és valaki belépett rajta.
Vagy inkább többen vannak?
Az egyik alak azt hiszem leült az ágyam szélére. Lassan kinyitottam a szemem, és először egybefolyt minden, de utána kezdett kitisztulni.
-H.hol vagyok?-kérdeztem kómásan.
-A kórházban.-suttogta a mellettem ülő alak. Göndör haja, zöld szemei voltak. Mintha láttam már volna valahol.
-Te...te ki vagy?-kérdeztem zavarodottan.
-Hogy hogy ki?-döbbent le.-Hát a barátod, Harry.-hajolt közelebb.
-Harry Styles? A One Directionból?-húztam össze a szemöldököm.
-Igen..tudod. Már együtt vagyunk egy pár hónapja.
-Ne..ne gyere közelebb.-hajoltam el.
Kirohant a teremből. Erre eszméltem.

*Harry szemszöge*

Nem létezik. Nem létezik hogy nem emlékszik. Amnézia? Ne már.
Nem bírtam. Most már tényleg összeroppantam a súly alatt.
Teljes erőmből sírni kezdtem.
-Harry. Mi az?-léptek mellém a többiek.
-Nem emlékszik.-sírtam.
-Kire?-Niall.
-Rám. Nem emlékszik rám.-szomorú voltam, fáradt, és életem szerelme nem emlékszik rám.
-Megyek megkeresem az orvost.
Elrohantam, és sok keresgélés után megtaláltam az orvost akit műtött.
-Öhm. Elnézést.-szólítottam meg, mire mogorva arcával felém fordult.
-Vivienne Smith-t ön műtötte. És öhm most bementem hozzá, és nem emlékezett rám.
-Hát igen. Az amnézia veszélye fent állt. 40% az esély, hogy visszatér az emlékezete, 60 hogy nem. Körülbelül az elmúlt 3 évet teljesen elfelejtette. Csak reménykedni tud.-ingatta a fejét az orvos.
Csüggedten visszaslattyogtam a többiekhez, és visszahuppantam egy székre.
-Na?-ült le mellém Liam.
-Az elmúlt 3 év teljesen kiesett neki. A bandára nem emlékszik, csak úgy mint egy rajongó.
-Sajnálom.-gyűltek körém a többiek.
Legszörnyűbb érzés volt a világon.
-És van rá esély, hogy visszatér az emlékezete?-kérdezte Edina.
-Igen. 40%..
-Hát az nem sok..-szólt Kriszta is.
-Bia? Bennt van Vivinél?-kérdeztem.
-Igen.

*Vivi szemszöge*

Oké, kicsit furcsa volt ez az egész.
5 perc múlva megint egy ajtónyitódásra lettem figyelmes, és belépett Bia.
-Bia.-mosolyogtam, ő pedig megölelt.
-Szia. Hogy vagy?-ült le az ágyam szélére.
-Hát..megvagyok. Fáj a fejem, szédülök, hányingerem van..Ennyi
-Tényleg nem emlékszel Harryre?-ráncolta a homlokát.
-Miért kéne?-kérdeztem.
-Mindegy. Akkor gondolom az egész 1D-re nem emlékszel.-lett szomorú a hangja.
-Dehogynem..Rajongók vagyunk.-vigyorogtam.
-Szivem.-lépett be az ajtón asszem az a Niall.
-Igen?-fordult felé.
-10 percig maradhatsz, mondta az orvos.-suttogott.
-Oké.
-Szivem?-kérdeztem miután kiment a szőke srác.
-Te erre sem emlékszel? Niall a barátom.
-A barátod?-teljesen megdöbbentem.
Mindenki itt nekem támad, hogy nekem emlékezni kéne erre az 5 fiúra. 
Hamarosan Bia is elköszönt, és egy ajtócsukódás után, tudtam hogy végleg elmentek.
Egyszerűen nem bírok rájönni..Miért kéne nekem emlékezni..Na meg mire? Vagy kire?
Teljesen össze zavarodtam.
Nem mondom, hogy nem volt ismerős a srác..De nemhiszem hogy én valaha a barátnője voltam.