33. fejezet

Itt az új feji:) Most már úgy döntöttem h nem szabok határokat a komiknak, de azért legyen egy pár, mert h nem olvassátok, abba hagyom a blogot...:(:)
Hamarosan elérjük a 10000 látogatót aminek nagyon örülök. Jelentkezzetek rendszeres olvasónak is:) Köszi puszi<3

Elmosolyodtam ezen a pár soron akarva 

akaratlanul, és kíváncsian vártam, hogy mivel áll elő.

Eltelt 10 perc én pedig vártam Harry hívását...Mire megcsörrent a telefonom. Szép nyugodtan felvettem.
-Szia Harry..-vettem nagy levegőt.
-Szia..-hallottam szomorú hangját.
Hallgattam és vártam amíg elkezdi a mondanivalóját.
-Na figyelj...először is..Emily kényszerített a csókra, mert én téged, ismétlem csak is téged szeretlek..És már nem tudtam megállítani. De eltoltam utána.
-Hát nekem nagyon úgy tűnt, hogy élvezted azt a csókot.-mondtam sírós hangon.
-Dehogy élveztem..És tudom ,hogy most elvesztetted a bizalmadat, de én reménykedni fogok, és kérlek..bocsáss meg nekem.-már szinte suttogott, és tudtam hogy őt is fojtogatja a sírás.
-Én nem haragszom..de, nem tudok már megbízni benned.
Egy ideig csend volt aztán ennyit mondott.
-Értem..
-Mennem kell.-törtem meg a kínos csendet..
-Oké..-szomorodott el.-Szia..sze..á semmi.
-Szia.-csüggedten leraktam a telefont, és visszadőltem az ágyamra..Egész nap sírtam. Szerencse hogy van külön fürdőm ,így véletlenül se kellett kimennem, és anyuék szemébe nézni, így hogy teljesen összeomlottam. 
Miután lezuhanyoztam, hulla fáradtan bedőltem az ágyba, és el aludtam.
********
Reggel, amikor kinyitottam a szemem azt hittem szívinkfartust kapok.
BIA a szobámban pakolászott..
-Hát te mi az istent keresel itt?-kérdeztem álmos hanggal.
-Mennyire örülsz nekem. Egyébként hazajöttem hozzád, kis lelki betegem. 
-Ennél jobban már nem lehetek az..-motyogtam.
-Na de most szépen pakolsz és jössz hozzánk.
Olyan értetlen fejjel néztem, amilyennel csak lehet.
-beszéltem a szüleiddel hogy nem lenne-e baj ha egy hétre elrabolnálak.-kacsintott.
-Hát felőlem.-húztam a számat egy kis mosolyra.
-Helyes.-vigyorgott.
Miután mindent összepakoltunk, felöltöztem, elköszöntem anyuéktól, és mentünk Biáék. 
-És mikor jöttél haza?-tettem fel a kérdést.
-Tegnap este. Gondoltam szükséged van valakire itt is. A többiek ott maradtak, ők is jöttek volna. De csak én szerettem volna jönni.-magyarázta a dolgokat.-Harry mind a 2 nap a szobájába zárkózott, és néha zajt hallottunk, meg ordibálást, hogy mekkora egy barom..
Egy kicsit megsajnáltam, hogy ilyen igazságtalan voltam vele, de most ki tudja..
-Sajnálom..-megint fojtogatott a sírás, de nem akartam ilyen lelki beteg külsővel Biáékhoz be állítani.
Úgyhogy amikor a házukhoz értünk megtörölgettem a szemem, felvettem egy elég hihető mosolyt és beléptünk a házba.
-Sziasztok. Szia Vivi.-mosolygott Molly.
-Csókolom.-mosolyogtam.
Ezután szépen elrendezkedtem Bia szobájába, és rögtön talált is programot.
-Na most elmegyünk vidámparkba.-kezdett húzni az ajtó felé.
Nem ellenkeztem hisz csak jót akart nekem, meg amúgy is rég voltam már vidámparkba.
Megállítottunk egy taxit, ő pedig elvitt minket.
Kifizettük az utat, és a bejárathoz indultunk. Megvettük a belépőjegyeket és beszabadultunk.
Mi nem vásárolgatással, meg kávézással töltöttük az időt. Mi sokkal másabbak vagyunk. 
-Gyere hullámvasutaznii.-visított Bia.
-Oké.-adtam meg magam vigyorogva. 
Felszálltunk, és pechemre pont előre kellett ülni drága Bia kedvéért. Mikor elindultunk mind ketten elkezdtünk visítozni, és én a végére alig vártam h vége legyen.
Miután leálltunk, kiszálltunk a kocsikból, és mentünk a következő helyre.
-Ahw..menjünk Break Dance-zni.-visítottam.
-Az mi a halál?-kérdezte.
Oda mutattam, ő nézte egy ideig.
-Háát..
-oké megyünk köszii.-öleltem meg.
-De csak azért mert most téged engesztelünk.-kacsintott.
Odamentünk, beültünk az egyik kocsiba, és vártuk hogy elinduljunk.
-Készüljetek, hamarosan indul.-mondta a srác, aki irányította ezt az egészet.
Elindultunk, összefolyt minden és csak sikítoztunk.
-MEGÖLLEK MEGÖLLEK MEGÖLLEK.-visítozta Bia, és azt hittem hogy mentem idehány. 
Én csak vigyorogtam és sipítoztan.
-MEGÖLLEK ÁÁÁ.-visított már megint.
-Nyugii..
-Nyugodjak meg baszki? mindjárt idehányok.
Miután kiszálltunk a Break Danceből össze vissza kóvályogtunk.
-Ezt.Egy.Életre.Megutáltam.-lihegett.
Hatalmas mosolyt húztam a számra, és sikerült velem elfelejtetnie Harryt..Akár 1 nap alatt is. De ahogy magamat ismerem, este jön majd a lelkizés is..
Miután egész nap a vidámparkban lógtunk, délután 5 óra felé úgy döntöttünk, hogy hazamegyünk. Fogtunk egy taxit, kifizettük az utat. 
Biáéknál közösen filmet néztünk. Épp a film közepén jártunk, amikor megcsörrent a mobilom.
-Bocsi.-mondtam zavartan, elővettem a mobilt, és kisétáltam a nappaliból, hogy ne zavarjam őket.
Bementem a fürdőbe, és magamra zártam az ajtót. Majd ránéztem a kijelzőre.
Harry hívott.
Vettem egy mély levegőt, és megnyomtam a zöld gombot.
-Szia Harry.-szóltam bele a telefonba.
-Szia..-éreztem a hangján hogy mosolyog. És beállt a kínos csend..
-Miért hívták?-kérdeztem meg kicsit félénken.
-Ja semmi különös, csak meg akartam kérdezni, hogy..őő.hát..igazából csak hallani akartam a hangodat..-vallotta be.-Hogy vagy?-váltott témát..
-Öhm..jól. Ma elmentem Biával a vidámparkba. És te?
-Én is jól vagyok..-válaszolt kicsit zavartan.
-Mennem kell..szia jóéjt.-tettem le a telefont.
-Szia. jóéjt.
Ez nekem nem megy..Én nem bírok csak barátkozni. Komolyan mintha a fél szívem nála hagytam volna..A legszarabb érzés a világon.