39. fejezet

Itt a várva várt 39. fejezet. Viszont kicsit szomorú vagyok mert az előző fejezetre csak két kommentet kaptam. Úgyhogy légyszi hozzunk össze 7 darab tetsziket és 7 kommentet. Addig nem jön új feji...:):(

Másnap kimondhatatlanul boldogan ébredtem. 
Harry édesen szuszogott mellettem. 
Nem akartam felkelteni, így még vagy 10 percig ott feküdtem mellette, és csak néztem őt. Azon töprengtem, hogy egy ilyen csodálatos ember hogy lehet az enyém. Hisz több millió lányból pont engem választott.
Harry mocorogni kezdett, majd felém fordult, és jó szorosan átölelt, felsőteste az enyémhez tapadt.
-Jó reggelt édes.-suttogta a fülembe, majd kicsit hátrébb hajolt és megcsókolt.
-Jó reggelt.-vigyorogtam.
Kipattantam az ágyból és a szekrény elé siettem.
-Mit vegyek fel?-morfondíroztam. 
-Mind egy, te mindenhogy gyönyörű vagy.-karolt át Harry hátulról és egy puszit nyomott a fejemre.
-Köszönöm.-hátra fordultam és egy puszit nyomtam a szájára.
Elindult a fürdő felé, majd becsukta maga mögött az ajtót. Mire végre kiválasztottam hogy mit veszek fel, addigra vissza is jött, immár felöltözve.
Elsétált mellettem, és leült az ágyra, majd egy vigyor kíséretében várta, hogy öltözzek.
-Harry. El kell keserítselek a fürdőben fogok felöltözni.-kacsintottam rá, mire szomorú kiskutya szemeket meresztett rám, de ez nem hatott meg. Jó látott már úgy..De az más.

Bevonultam a fürdőbe, majd körülbelül fél óra múlva kilibbentem rajta immár normális kinézettel.

-Csodálatos vagy.-ölelt át Harry. Amikor bókolt nekem, mindig elpirultam, és ez most sem volt másképp.
-Köszönöm.-nyomtam egy csókot a szájára, majd lementünk a nappaliba, ahol a fiúk éppen beszélgettek.
-Sziasztok.-köszöntem vidáman.
-Jóreggelt.-üdvözöltek, én pedig leültem melléjük a kanapéra.
-Miről társalogtok, ami ennyire érdekfeszítő lehet?-vigyorgott Harry.
-Nem olyan jóhír, úgyhogy nem kéne vigyorognod.-szólt kissé durván Niall. 4 gondterhelt arc meredt ránk.
-Mi a baj?-kérdeztem aggódva.
-Most hívott a menedzser. Turnéra megyünk Amerikába.
-Micsoda?-kerekedtek el Harry szemei.
-Micsoda?-döbbentem le én is.
-Bizony.-bólogatott Louis.
-És m-mégis mennyi időre?-dadogtam.
-5 hónap.-sóhajtott Liam.-És sajnos nélkületek.

5 hónap. 5 hónap nélküle. Nélkülük. Mi lesz így velem? Tekintetem homályosodni kezdett, a könnyek elöntötték a szemem. 
-Én..most fel megyek a szobába.-hadartam el és már ott sem voltam.
Felrohantam a lépcsőn be Harry szobájába. Az ajtót magamra zártam, ledőltem az ágyra és hangos zokogásban törtem ki. Sírásomat a párnába fojtottam, teljesen eláztatva azt. Mi lesz ha a kapcsolatunk nem lesz elég erős? 
Kopogásra lettem figyelmes.
-Vivi! Engedj be kérlek.-Harry volt az.
-Hagyj kérlek. Most..egyedül akarok lenni.-válaszoltam.
A kopogás abbamaradt, bizonyára visszament a fiúkhoz.

*Harry szemszöge*

Ki kellett szellőztetnem a fejem. Kirohantam az ajtón, és becsaptam magam mögött. Mentem amerre vitt a lábam. Nem tudom mennyi ideje sétálhattam már, de egy idegen környékre tévedtem úgyhogy visszafordultam.
-Jajj ez nem csak a One Direction egyik nyálas fiúcskája?-hallottam a hátam mögül egy fiú hangot. Az ilyeneket általában magamra se vettem, úgyhogy most is nem figyelve rá, mentem előre. A tekintete a hátamba fúródott, éreztem.
nem bírtam tovább és hátra fordultam.
-Mit akarsz tőlem?-ingerült voltam és ideges.
-Azt, hogy szállj le Viviről és hagyd békén őt szépen.-mondta mogorván.
-Ki vagy te? És honnan ismered őt?-döbbentem le.
-A volt pasija vagyok, Adam.-vigyorgott.
-De mostmár az én barátnőm úgyhogy leállhatsz.-mentem közelebb hozzá.
-Azt csak hiszed. Ő még mindig engem szeret.-szűrte a fogai közt a szavakat.
-Nem hinném.-a düh eluralkodott rajtam, kezeim ökölbe szorultak, de ő megelőzött és bevert nekem egy hatalmasat.
Nem hagytam magam, és én is ott hagytam a kéznyomom a mocskos pofáján. Ő visszaütött, eleredt az orrom vére.
-Ennyivel nem végeztünk.-szólt lenézően és elment.

*Vivi szemszöge*

Már nem jött ki több könny a szememből.
Kopogásra lettem figyelmes.
-Ki az?
-Liam. Bejöhetek?-kicsit meglepődtem, de azért kinyitottam az ajtót.
-Gyere.-tessékeltem be a szobába.
-Figyelj én tudom, hogy ez most szar neked.-kezdett bele.
-Az nem is kifejezés.-sóhajtottam.
-De én hiszek benne, hogy kibírja a kapcsolatotok.-kacsintott.
-Köszönöm Liam.-öleltem át.
-Ugyan már.
-És..mikor indultok?-tettem fel azt a kérdést, ami már ott motoszkált bennem.
-3 nap múlva.-sóhajtott.-Pedig úgy volt hogy majd csak ősszel kezdünk..
-Szuper.-sóhajtottam fel.

A nap további része szarul telt, Harry pedig nem volt sehol, egy kicsit aggódtam érte.
-Hol van Harry?-szaladtam le a lépcsőn.
-Nem tudjuk.-vonták meg a vállukat.
Fél óra múlva betoppant az ajtón, arca tele volt sebekkel.
-Jézusom Harry mi történt?-rohantam oda hozzá.
-Összetalálkoztam a volt barátoddal, és hát egy kicsit összeütköztünk.-mesélte mogorván.
-Hé..Velem nem kell így beszélni.-fordultam felé.
-Jó igazad van ne haragudj.-szorított magához.
-Adam volt?-suttogtam.
-Igen.
-Héé haver mitörtént?-jöttek ide a fiúk is.
-Bunyóztam Vivi volt pasijával.-újságolta nekik is.
-Jó de most gyere.-fogtam meg a kezét, és a fürdő felé húztam.
-Mit akarsz?-kérdezte perverz mosollyal az arcán.
-Nem azt ,amire te gondolsz. Csak ellátni a sebeidet.-kacsintottam rá, majd lefertőtlenítettem az arcán található sebeket.
-Áú.-szisszent fel.
-Bocsi drágám, de ezt muszáj.-csókoltam meg, majd fogtam egy vizes törölközőt, és behúztam Harryt a szobába.
Leültem az ágy szélére, ő pedig arcát az ölembe fektette.
A vizes ruhával nyomkodtam kicsit a sebeit, majd 10 perc után kijelentettem hogy végeztem.
-Végre.-csókolt meg.
-De nekem most haza kell mennem.-álltam fel.
-Kérlek..maradj még erre a pár napra itt. Áthívjuk a lányokat is. Csak még ezt a 3 napot töltsük együtt.-adott egy puszit a homlokomra.
-Igazad van. Akkor felhívom anyuékat.
-Rendben.-mosolygott rám. Azzal a mosollyal amivel minden egyes alkalommal ellopta a szívem. Miután anyuék nagy nehezen beleegyeztek, megkértem Harryt hogy jöjjön el velem egy pár ruháért.
Szörnyű lesz az az 5 hónap nélkülük, és a csajok még nem is tudják.

Estére mind megérkeztek. És kicsit idegesek is voltak, mert a fiúk úgy mondták, hogy bejelentésük van.
Leültünk a nappaliba, és Zayn azonnal bele is kezdett.
-Az a helyzet lányok, hogy 3 nap múlva 5 hónapos turnéra megyünk Amerikába. Sajnos nélkületek.-hajtotta le a fejét.
A lányok döbbenten néztek.
-Micsoda?-kérdezte Kriszta.
-De nem úgy volt hogy csak novemberbe mentek?-kérdezte Bia.
-Nem lehet igaz.-suttogta Edina.
A fiúk nem szóltak semmit, csak megöleltük egymást.
-Szóval akkor itt maradtok ti is arra a 3 napra?-mosolygott Niall.
-Még szép.-vágták rá egyszerre.
-Amúgy Vivi.-fordult felém Petra.-Látom emlékszel mindenkire.
-Igen.húzódott széles mosolyra a szám, és megcsókoltam Harryt.