36. fejezet

5-6 komi és kövi. Egy kicsit rövid lett..

Mi lenne velem nélküle?

Reggel amikor felkeltem Harry nem volt mellettem.

Nemtudom miért, de nagyon megijedtem rögtön kipattantam az ágyból és leszáguldottam a lépcsőn.
Nem volt sehol senki.
-Harry?! 
A rosszul lét kerülgetett, de éreztem, hogy nem Harry miatt. Tegnap sem voltam már valami fényesen.
Elkezdett velem forogni a világ, a lábaim megremegtek és kicsúsztak alólam majd elsötétült minden..

*Harry szemszöge*

A  srácokkal eldöntöttük, hogy még reggel elmegyünk bevásárolni. Vivi még aludt, nem volt szívem felkelteni. 
Amikor leparkoltunk, és kiszálltunk a kocsiból, feltettük a kapucnit, és egy szemüveget. A csajoknak nem kellett álcázni magukat. És mint az átlagos tinik besétáltunk a boltba. Miután megvettünk mindent ami kellett haza indultunk. Nem tudom miért de elég nyugtalan voltam út közben. Mintha nem lenne otthon minden rendben.
-Igyekezzünk. Nincs jó előérzetem..-mondtam nyugtalanul.
A többiek nem értették, így csak meglegyintettem a kezem.
Mikor leállt a motor, kipattantam a kocsiból és berontottam az ajtón.
Leraktam a konyhába a csomagokat, és a szobánkba indultam, hogy  felkeltsem, amikor megláttam a padlón...eszméletlenül.
-Neee.-ordítottam, mire mindenki berohant.
-Jézus Isten mi történt?-rontottak be a többiek.
-Én..nemtudom. Már rossz előérzetem volt, mert Vivin tegnap is látszott hogy rosszul van csak..tagadta.-a sírás fojtogatott, így nem szóltam többet és pofozgatni kezdtem finoman, hogy ébredjen. De nem sikerült. Kriszta hívta a mentőket, akik hamarosan ki is értek. A sziréna hangja már messziről hallatszott, és mi nyugtalanul vártuk.
10 perc alatt ki is értek, hordágyra rakták, és betették a mentőautóba, ott pedig beszereltek neki infúziót. 
-2 ember jöhet itt, a többiek meg jöjjenek be külön a kórházba.-szólt az egyik mentős.
-Én megyek.-válaszoltam határozottan.
-Én is.-lépett mellém Bia.
Így mi ketten beszálltunk a mentőautóba, és elindultunk a kórházba, a többiek pedig jöttek utánunk.
A kórházban rögtön elszállították az intenzívre. 
A srácok is megérkeztek hamar, és leültek mellénk a székekre.
-Valami hír?-kérdezte Louis.
-Még semmi.
20 perc, és semmi.
Már nagyon untam, amikor hatalmas kiabálásra, lettem figyelmes, és mindenki Vivi kórterméhez futott.
Felálltam és elkezdtem futni odafelé.
-Mi történt?-kiabáltam, és magam felé fordítottam az orvost.
-Az életéért küzdünk. 2 órás műtétet kell végrehajtanunk.
-De..-kezdtem bele, de addigra elment az orvos, és eltolták a műtőbe Vivit.
Lerogytam a földre, és arcomat kezembe temetve sírtam.
Már nagyon fáradt voltam, és a többiek is, akik arrébb ültek, nem akartak zavarni. Mondtam, hogy menjenek haza, de ők ragaszkodtak ahhoz hogy itt maradjanak.
Egyszer csak kijött a műtőből az orvos, én pedig odarohantam hozzá.
-Na hogy sikerült a műtét?-támadtam le.
-Vivienne Smith ugye?
-Igen.-feleltem türelmetlenül.
Azorvos lehajtotta a fejét.
-Sajnálom, de nem sikerült megmentenünk Smith kisasszonyt. Őszinte részvétem.
-Nem igaz.-ordítottam, és a földre rogytam.
Miért pont ő? Miért vele? Mi volt a baja? 
Nincs ilyen..ez nem velem történik...