29. fejezet

Először is nagyon bocsi hogy sokáig nem volt új rész, de sok dolgom volt..:( Tényleg nagyon sajnálom. De most it az új rész, 8 komi 8 tetszik és kövi:D <3

'Én könnyeimmel küszködve rontottam ki az ajtón, ki London megvilágított utcáira és Harry keresésére indultam..'

Fél órát kerestem, és semmi. Már tiszta ideg voltam, a hideg futkosott a hátamon. Már futottam, ahogy csak a lábam bírta.
Előkaptam a telefonomat és pötyögtem Louis számát.
-Louis..Louis..-sírtam.
-Mi a baj Vivi?-jött egy ijedt kérdés a vonal másik végéről.
-Sehol nem találom Harryt.
-De hisz már itthon van.
-Mi??-olyan ideges lettem, ölni tudtam volna.
-Azt mondtam hogy..
-Hallottam hogy mit mondtál.-ordítoztam. Talán jobban felkaptam a vizet mint kellett volna.
-Jó jó..
-Bocsi. Sietek haza.
-Oké, vigyázz magadra.
-Oks, szia.
Nagyon felbaszta az agyamat ez az egész.
Rohantam vissza hazafelé, és idegbetegül téptem fel az ajtót.
És ahogy megláttam Harryt, a sírás kerülgetett.
-Harry. Mindenhol kerestelek.-odarohantam hozzá és megöleltem.
-Sajnálom, hogy úgy felkaptam a vizet.-kezdett bele.
-Én sajnálom.-hajtottam le a fejem.
-Mi? Miért?-lepődött meg.
-Mert engednem kellett volna hogy zuhanyozz velem.
-Ne butáskodj. Én megértem ha..-itt kezdett szomorú fejet vágni úgyhogy közbe szóltam.
-Gyere zuhanyozzunk.
-Oké kezded te vagy mehetek én?-istenem nem esik le neki a tantusz.
-Együtt.-javítottam ki.
-Rendben.-kacsintott egyet és elmentünk zuhanyozni.
*****
Reggel arra ébredtem, hogy Harry a fülembe szuszog. Olyan édes volt.
Halkan kimásztam az ágyból..vagyis csak másztam volna, ha Harry vissza nem húz.
Magához fordított és szorosan megölelt.
-Szeretlek.-suttogtam a szemébe.
-Én is.
Kimásztunk az ágyból. Mindketten a fürdőbe indultunk, és Harry illedelmes férfi módjára előreengedett.:D 
-Köszönöm uram.-vigyorogtam.
-Nincs mit hölgyem.-mosolygott vissza.
Miután felöltöztünk, leindultuk a nappaliba, de a lépcsőn megtántorodtam, és elestem volna ha Harry el nem kap.
-Jól vagy?-kérdezte kétségbe esve.
-Persze.-válaszoltam egyszerűen.
Talán azért szédültem meg mert tegnap sem ettem semmit.
Lementünk a konyhába, a többiek még nem voltak ott. Bizonyára még aludtak.
Harry csinált nekem rántottát és magának is. Miután én kijelentettem, hogy nem bírok enni többet, azért is belém szuszakolta a tányér tartalmát.
Reggeli után elhatároztuk, hogy elmegyünk sétálni.
Felmentem még az emeletre 2 pulcsiért. Útközben találkoztam Louissal, Niallel, Biával és Petrával. Épp kómásan battyogtak le a lépcsőn.
-Jóreggelt.-köszöntem vidáman.
-Jóreggelt.-ásítoztak ők is.
Fogtam magam és lerohantam a két pulcsival, hatalmas vigyorral az arcomon.
-Minek örülsz ennyire drágám?-mosolyodott el Harry, ahogy meglátta milyen vidám vagyok.
-Neked.-válaszoltam mire ő szorosan magához ölelt, és megcsókolt.
Majd végre elindulhattunk sétálni.
A mai napot csak egymásra szántuk, hisz holnap a stúdióba lesznek.
Először is sétáltunk egyet a parkba, és csináltunk sok képet is. 
Dél körül járhatott, amikor Harry kitalálta, hogy menjünk el egy kávézóba. Én pedig nem voltam ellene.
Végül az egyik Starbucksban kötöttünk ki.
-Egy tejeskávét kérek.-mondtam a csajnak, aki jött felvenni a rendelést.
-És önnek..-itt ránézett Harryre.-Harry?-döbbent meg.
-Emily?-döbbent meg Harry.
-Ti ismeritek egymást?-próbáltam nyugodtnak maradni.
-Igen, én voltam a volt barátnője.-mondta kényes hangon az a hárpia.
Itt nagyon bepipultam, és kirohantam a kávézóból. Remek..Azt hittem, hogy egy tökéletes napot tölthetek életem szerelmével, erre jön ez a sültliba, és elcseszi az egész napom.
Potyogtam a könnyeim és csak futottam.
-Vivi.-hallottam a kiáltást.
Megfordultam, és Harry futott utánam. Úgy döntöttem nem leszek bunkó, és meghallgatom, hogy magyarázza ezt ki.
-Na szóval Emily igaz?-fontam össze a kezemet.
-De ő már a múlté. Már régen szakítottunk. Én téged szeretlek.
-És hány lánynak mondtad már ezt? Én csak egy vagyok, hogy beálljak a sorba mi?-ahogy ezeket mondtam, több millió darabra tört a szívem, és egy kicsit bűntudatom volt, hisz több mint valószínű hogy Harry már tényleg nem érez semmit a lány iránt.
-Ennyire nem bízol bennem?-hajtotta le a fejét, és azt vettem észre, hogy neki is peregnek a könnyei.
-Harry én...nagyon szeretlek csak..félek.
-Mitől?-lepődött meg.
-Hogy egyszer én már nem leszek jó neked. Én nem vagyok se filmsztár, se modell...csak egy átlag ember.-szomorodtam el.
-Nekem így vagy tökéletes. És ez így is marad.-csókolt meg.
És tudtam hinni neki.
És nagyon reméltem, hogy ez az Emily nem tűnik fel többet, mert annak nem lesz jó vége.
A délután folyamán még fagyiztunk, beszélgettünk, és kiderült, hogy még vannak új dolgok számunkra a megismerkedés terén.
Estefelé elindultunk hazafelé, és amikor benyitottunk a házba, nem hittem a szememnek...