2013. január 29., kedd

44. fejezet:) Holtomiglan - holtodiglan!

Először is.:) Blogom végére ért, sajnos..:( Ha figyelemmel kísértétek akkor megismerhettétek egy kicsit jobban a srácok életét, a szerelmeket, szakításokat, és vicces pillanatokat. Remélem mindig sikerült színes, és nem unalmas részeket hoznom nektek. 17 rendszeres olvasóm van, és 24 ezer oldalmegjelenítés. Ezeket nagyon nagyon köszönöm. Nem tűnök el örökre, ez a blogom, amit most írok, olvassatok légyszi bele, iratkozzatok rendszeres olvasónak, kommenteljetek, és a legfontosabb hogy érezzétek jól magatokat ott is : http://onedirectionismyli.blogspot.hu/
És arra kérek mindenkit, hogy most, az utolsó fejezethez mindenki kommenteljen egy nagyot, aki olvasta!:) Szeretlek titeket, nem is húzom tovább a szót, íme az utolsó fejezet.:)

*4 év múlva*

Tulajdonképpen az, hogy akkor elmentem a lányokkal Amerikába, a fiúkhoz, és megbocsátottam Harrynek, meghatározó darab volt az utána következő életemhez.
Edina összeszűrte a levet Liammal, és azóta is nagyon boldogok együtt.. A többiek is nagyon jól meg vannak egymással. 
Velem is csupa jó dolog történik mostanában, ugyanis nemrég megkérte a kezem Harry. Szerintem el is mesélem kicsit részletesebben.

*Visszatekintés*

Egy átlagos júliusi nap lenne, ha Harry nem szólt volna hogy menjek haza. Épp vásárolgatni voltam, azzal a céllal, hogy vegyek valamit. És azért furcsállottam az egészet, mert épp Harry küldött el egy kis kiruccanásra.

Kíváncsian indultam el Harryvel közös, Londoni házunkba - igen, összeköltöztünk, mert olyannyira komolyra fordult a kapcsolatunk -. A fekete autómmal - amit még ő vett nekem, bármennyire mondtam neki, hogy ne költse a pénzét - befordultam a kocsifeljáróra, és leállítottam a motort. A slusszkulcsot kivettem, és elindultam a ház felé. Amikor benyitottam az ajtón, az előtérben rózsaszirmok hevertek. Ledobtam magamról a cipőmet, és most már tényleg egyre kíváncsibban követtem a rózsaszirmokkal kijelölt útvonalat.
Már úgy gondoltam, hogy ez is nagyon aranyos tőle. Mint minden kis apróság, amibe ő szívét lelkét beleteszi.
A nappaliba vezető út rövid lett volna, ha nem gyönyörködöm a virágokban. Benyitottam az ajtón, és akkor..Akkor valami rendkívüli érzés kapott el. Mindenki, akit szerettem, a családom, a barátaim, az ismerőseim mind ott álltak, középen, kicsit előrébb pedig Harry, elegánsan felöltözve. Gyertyákból pedig egy szív volt kirakva. Sírva fakadtam az örömtől, és mozdulni sem bírtam. Térdeim megremegtek, és a pillangók életre keltek a gyomromban. 
Még mindig képes úgy elvarázsolni, hogy csak őt lássam, és ne érdekeljen senki más. 
Kissé közelebb lépett hozzám, és letérdelt előttem.
Sejtelmesen néztem le rá. A mosolygástól gödröcskéi megjelentek, ami még pár éve is olyan boldogsággal töltött el, mint most. Sőt, napról napra jobban megbecsülöm, hogy van nekem, mivel ilyen csodálatos fiút nem mindenhol találni. Könnyfátyol jelent meg a szememen, ami miatt nem nagyon láttam. 
-Vivienne Smith! - nézett rám, hosszú szempillái alól, gödröcskéi megjelentek - Szeretni foglak mindörökké, amíg csak élünk. Leszel a feleségem?
Valami elmondhatatlan érzés kerített hatalmába akkor.
-Igen - suttogtam remegő hangom elcsuklott, a sírás fojtogatott. Harry felnyitotta a szívecskés kis dobozt, kivett belőle egy gyönyörű gyűrűt, és az ujjamra húzta. 
Sosem gondoltam, hogy egy sztárnak leszek ilyen fontos. Felemeltem kezem, és a csillogó gyűrűt figyeltem.
-Ez gyönyörű - suttogtam, és felnéztem Harryre. Zöld szemei csillogtak az örömtől, ami nekem is mosolyt csalt az arcomra.
Közelebb hajolt hozzám, és megcsókolt. Nekem lábujjhegyre kellett állnom, hogy viszonozni tudjam, ezért felkapott a földről, az ölébe. 
A jelenlévők pedig hatalmas tapsviharban törtek ki. 
A világ legszerencsésebb lányának mondhattam magam, az biztos.
-Szeretlek - mosolyogtam rá.
-Én is.

*Jelen*

-Hm - nevettem el magam, és a mosoly szinte egész délelőtt levakarhatatlan volt az arcomról. Hamarosan hivatalosan is a felesége leszek. Eszméletlen. 
Egyedül voltam a hatalmas házban, céltalanul bolyongtam a hatalmas helyiségekben. Harry nélkül olyan üres ez a lakás. Délután fog valamikor hazaérni, mert próbál a srácokkal. Igen, meg szervezzük az esküvőt is. Időpontnak az Augusztus 14-ét tűztük ki, mert tökéletes, napos időt jósoltak aznapra. Addig még rengeteg teendő van, a meghívókat el kell rendezni, esküvői ruhát, a kajákat.. Szóval van mire nézni, de a sok pörgés ellenére is ez életem legszebb időszaka.
Régen sosem értettem, mi a jó a házasságban, de mára teljesen megértettem.
Valahogy..Most kezdem felnőttnek érezni magam. És ez nagyon furcsa érzés.
-Megjöttünk drágám - kiáltott Harry.
-Mi ez a többes szám? - vontam fel a szemöldököm.
-Itt vannak a fiúk is - léptek be a nappaliba. - Segítenek szervezni.
-Ha ők segíteni akarnak, akkor abból jó nem sül ki - nevettem fel, és amikor láttam, hogy a fiúk elszomorodnak, gyorsan elmagyaráztam, hogy viccelek.
Azért reménykedtem, hogy kettesben leszünk, de persze örültem annak, hogy a srácok itt vannak. Azóta együtt vannak a lányokkal, és tiszta jól megvannak, aminek nagyon örülök.
Istenem, mennyi bolondságon mentünk át..De olyan jó volt. És sok pillanatot átélnék újra.
Az életem most pedig egyenesen szárnyal. Házasság..Hm.
-Miújság? - címeztem a kérdést a fiúknak, miközben a lefőzött kávét kínáltam fel.
-Hát, semmi különös, a szokásos - vontam meg a vállát Zayn, majd válaszolt amikor megkérdeztem mivel kéri a kávét.
A nagy tervezgetésből annyi lett, hogy végig hülyéskedtük a délután.
-Emlékeztek Lulukára, Lou pókjára? - nevettem fel, és leraktam a csészét az asztalra.
-Mai napig siratom szegényt, mert hát valaki, összetaposta - vágott szomorú fejet Louis és Niallre nézett.
-Jó, tudod milyen gusztustalan volt, hogy egy madárpók mászkál a házban? - undorodott még mindig Niall a rossz emléktől.
-És csak bántja - háborodott fel Louis, és játékosan hozzávágott egy párnát.
Nosztalgiázásunk a csengő szakította meg.

*Az esküvő napja*

Az esküvőm napja. Ezzel a gondolattal keltem fel reggel hét óra körül, mert nem bírtam tovább aludni, meg nem is nagyon lehetett. Harry még békésen szuszogott mellettem, és bármennyire is fájt a szívem felkelteni őt, azért a saját esküvőjét csak nem késheti le.
Ezért nagyobb erőfeszítések árán, de sikerült felkeltenem a durmoló Harryt, és megkérni arra, hogy miután felöltözött, hozza el a varrodából az esküvői ruhámat. Nem kötekedett, mert ő is ugyanarra gondolt amire én. Arra, hogy ez életünk legszebb napja.
-Nemsokára jövök - kacsintott, és felhúzta a cipőjét.
-De ne lesd meg a ruhát - kuncogtam és kiengedtem az ajtón.
-Ááá dehogy.
Harry elment, én pedig felöltöztem és átsiettem a fodrászomhoz, hogy varázsoljon nekem valami gyönyörű hajat. 
Mialatt a frizurámat készítette, sokat beszélgettünk, és rengeteg kérdezgetett Harryről. 
Én persze csak jókat tudtam mondani róla. Egyszer kétszer hangosan fel is nevettünk, amikor valami vicceset osztottam meg vele.
Az idő elszállt, én pedig kilenc órára kész is lettem. A hajam csodálatos lett, és ki is akartam fizetni, amiért ennyit fáradozott velem, de nem fogadta el. Megköszöntem, és átmentem anyáékhoz, mert ők addig kivettek egy szállodát, amíg itt tartózkodnak Londonban. Persze majd hazarepülnek Magyarországra, egy kis idő múlva. Mivel még nem is néztek itt annyira szét, ezért ha lesz időm, valamelyik nap elcsalom őket egy kis túrára.
Az út közben a leánybúcsúmon gondolkoztam, ami felejthetetlen lesz számomra. Csak úgy, mint a mai nap.
-Szia anya - köszöntem neki, amikor megtaláltam, az előtérben üldögélt, és látszott rajta, hogy ideges. Csak úgy, mint én. Ez számára is nehéz. 
-Jaj kicsim - rohant oda hozzám, és szorosan átölelt. Finoman megszorítottam, és elengedtem.
-Harry már meghozta a ruhádat ide, segítek felvenni - morzsolt el anya a szemeiben pár előtörni készülő könnycseppet.
-Köszi - mosolyogtam rá, és követtem a lakosztályuk felé. - Apu?
-Apád elment a rózsacsokrodért - jelentette ki, és tovább húzott a szoba felé.
Émelyegni kezdtem, amikor megláttam, a csodálatos és ámulatba ejtő ruhámat. 
Valaki kopogott az ajtón, így anya kiabált egy gyors "Gyere be"-t és már el is kezdte kiszedni a ruhámat a fóliából.
-Sziasztok - lépett be Anne, Harry anyukája az ajtón, és becsukta maga mögött azt. - Segítek.
Anne-nel is nagyon jó viszonyt ápolok, nagyon rendes, és közvetlen. Anyával is szuperül kijönnek, ami tök jó. Elmosolyodtam, és elkezdtem magamról levenni a farmeromat, és a hosszú ujjú pólómat. Végül, amikor bugyiban, és melltartóban álltam a szoba közepén. Segítettek belebújni a ruhámba, ami ismétlem, gyönyörű volt.
-Köszi - mosolyogtam, amikor már végre a ruhában tudhattam magam. A hajamra is nagyon vigyázni kellett, úgyhogy nem volt könnyű, amíg felszenvedtük, de sikerült.
Anya és Anne raktak körülbelül 10 kiló vakolatot az arcomra, kissé kényelmetlenül is éreztem magam alatta, de most ez sem tudott annyira érdekelni, mert a gyomrom bukfenceket vetett, ha csak arra gondoltam, hogy nemsokára a felesége leszek. Amiről sosem álmodtam volna.
Harry egyébként Louist, én pedig Niallt kértem fel tanúnak, és természetesen mindketten belegyeztek.
A magassarkú cipőmet húztam éppen, amikor belépett apu.
-Szia apa -mosolyogtam rá.
-Azta - ez a szó hagyta el a száját csupán, én pedig rögtön elvörösödtem.
-Jaj ne már.
Odajött hozzám, és szorosan átölelt.
-Gyönyörű vagy - mosolygott, és megpuszilta a fejem.
-Köszönöm.

A szívem a torkomban dobogott, amikor elindultam apuval, az oltárhoz vezető úton. Rózsaszirmokkal hintették el a koszorúslányok, amitől még szebb lett az egész. Nekem persze már itt könnyek szöktek a szemembe, és ekkor felcsendült az induló.
(Zene be : http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=P6rX3wlDsVI)
Lassú, ütemes léptekkel haladtunk az oltár felé. Apu karjába kapaszkodva, a könnyeimmel küszködve, és a rózsacsokromat szorongatva értünk egyre közelebb.
Felálltak mind a családtagjaim, mind barátaim és ismerőseim. Boldog mosoly látszott az arcukon, amitől nekem is felfelé görbült a szám. És akkor megláttam Harryt..Olyan szélesen mosolygott, és olyan boldog volt, hogy talán először most láttam ilyen vidámnak. Zöld szemei csillogtak, ezt már messzebbről is látni lehetett. Az oltár előtt kis virágos boltív volt elhelyezve. Mikor odaértünk, megszorítottam apu karját.
-Vigyázz rá nagyon, és becsüld meg - suttogta apa, Harrynek címezve a mondatot, amikor átadott neki.
-Úgy lesz - mosolygott Harry. Kezemet az övébe csúsztattam. Kezdetét vette a szertartás, én pedig remegő lábakkal álltam Harry mellett. Fátylamat hátrahajtottam, hogy jobban lássak.
Ezután a szertartás pontos rendben zajlott, elérkeztünk az esküig. 
-Kérem ismételjétek utánam - szólt a pap és Harryhez fordult. - Én Harry Styles..
-Én Harry Styles - kezdte, mire nekem máris könnyek szöktek a szemembe.
-Esküszöm az élő Istenre...
-Esküszöm az élő Istenre..
-Aki Atya, Fiú, Szentlélek..
-Aki Atya, Fiú, Szentlélek - ismételte a pap után, én pedig mosolyogtam rá.
-Teljes Szentháromság..
-Teljes Szentháromság..
-Hogy Vivienne Smith-et..
-Hogy Vivienne Smith-et - mosolygott rám, az én szemeimből pedig könnyek szöktek ki.
-Akinek most Isten színe előtt kezét fogom, szeretem.
-Akinek most Isten színe előtt kezét fogom, szeretem - nézett rám határozottan Harry.
-Szeretetből veszem el őt, Isten törvénye szerint feleségül.
-Szeretetből veszem el őt, Isten törvénye szerint feleségül.
-Hozzá hű leszek, vele megelégszem..
-Hozzá hű leszek, vele megelégszem..
-Sem betegségben, sem egészségben, sem szegénységben, sem gazdagságban..-Sem betegségben, sem egészségben, sem szegénységben, sem gazdagságban..
-El nem hagyom.
-El nem hagyom.
-Vele tűrök, vele szenvedek..
-Vele tűrök, vele szenvedek..
-Holtomiglan, holtáiglan.
-Holtomiglan, holtáiglan.
-Harry akarod-e feleségedül az itt jelenlévő Vivienne Smith-et?
-Akarom.
Én is elismételtem a fogadalmat. Bár kissé halkabban mint Harry, ez nem bizonytalanságot tükrözött, csak egyszerűen a boldogságtól alig jött ki hang a torkomon. Na meg elvesztem azokban a gyönyörű, mélyzöld szemekben.
-Vivienne Smith, akarod-e férjedül az itt jelenlévő Harry Stylest? - fordult felém a pap.
-Akarom - jelentettem ki magabiztosan.
-Hivatalosan is házastársakká nyilvánítlak titeket, csókoljátok meg egymást.
Harry ajkait az enyémekre tapasztotta. Finoman, rajongva csókolt meg.
Megfeledkeztem a tömegről, a helyről, az időpontról, az okról..Csak azt tudtam, hogy szeret, és akar, és az övé vagyok.
-Éljen az ifjú pár - jelentette ki a pap mosolyogva, az ott lévő ismerőseink pedig mind hangos ujjongásban törtek ki.
Megszólalt a filmekben is jól ismert zene, mi pedig Harryvel egymás kezét fogva kivonultunk,  a koszorús lányok rizst szórtak ránk. Sok el is talált, de nagyon szórakoztató volt.
A mosoly levakarhatatlan volt az arcomról. Mindenki gratulált nekünk, mi pedig mindenkitől mosolyogva köszöntük meg. Elég sok ideig a templom előtt ácsorogtunk. Aztán elindultunk a számunkra bérelt limuzinnal a mára lefoglalt étterem felé, mi ketten Harryvel, a többiek pedig saját autóval jöttek utánunk. A limuzin tetején lufikat fújt a szél, mint általában mindig. Minden utcán dudált a sofőrünk, és sokan ki is jöttek kukkolni a házukból, hogy vajon ki is esküdhetett.
Amikor leparkolt a limuzin az étterem előtt, anyáék már ott álltak. Ők még egyszer gratuláltak, és meg mernék rá esküdni, hogy tele volt a szemük könnyel. Hát igen, a kicsi lányuk felnőtt..
Besétáltunk szép komótosan és körbenéztünk. Pont úgy, ahogy megrendeltük. Selyemborítás a székeken, arany masnis háttámlával, gyönyörű díszek, és két lufiember, egy menyasszony, és egy vőlegény "Éljen az ifjú pár!' táblát tartva. A zenészek is megérkeztek hamarosan, akik le is ültek és a hangszereket a kezükbe véve zenélni kezdtek. 
Az emberek folyamatosan szállingóztak befelé, mi pedig örömmel üdvözöltük őket.
Beszélgettünk, nevetgéltünk, sőt sokan már a táncba is belemelegedtek. 
Harry köszöntőt mondott, majd kimentünk az udvarra, mert következett a lányok által várt pillanat. Háttal álltam, és eldobtam a csokrot. Hangosan visítozni kezdtek, én pedig megfordultam, ki kapta el a csokrot. Gemma, Harry nővére volt az. Rávigyorogtam, ő pedig a barátjára.

Aztán megvacsoráztunk, a vőfély közben szórakoztatott minket. Vacsora után sokan a táncparkettre mentek, és belemelegedtek a táncba, amikor Harry megfogta a kezem, és a tömeg közepére irányított. Szembe fordított magával, kezeit derekam köré fonta, én pedig karomat átkulcsoltam a nyaka körül. Így lépegettünk a zene ütemére.
-Milyen Mrs. Styles-nak lenni? - mosolygott rám Harry, miközben megpördített.
-Fantasztikus. El sem tudom mondani - lelkesedtem, és homlokom az övének döntöttem, majd megcsókoltam.
-Örülök. 
Pörgősebb számok következtek, mi és táncoltunk még egy kicsit, aztán visszamentünk a szüleinkhez, akik éppen egymással beszélgettek. Leültünk és bekapcsolódtunk a beszélgetésbe.

Fél tíztől éjfélig szinte megállás nélkül táncoltunk. Harryvel nem csak egymással, hanem a családtagokkal is táncoltunk. Épp Harryvel beszélgettem tánc közben, amikor apu lekért, Harry pedig mosolyogva bólintott, és megkereste az anyukáját, hogy táncoljon vele.
-Jaj kicsim. Hogy felnőttél - sóhajtott apa, és megfogta a derekamat.
-De ez nem feltétlen baj. Azt hiszem, most vagyok a legboldogabb. Ez életem legszebb napja - mosolyodtam el, és megpusziltam az arcát.
-Tudom. Úgy gondolom, Harry volt a legjobb választás számodra, tényleg szerintem nála jobbat nem is találtál volna.
-Ez így nem helyes. De találtam volna. De nekem ő a tökéletes - néztem Harry felé, aki az anyukájával folytatott mély, bizalmas beszélgetést.
-Igen igazad van. Ő tökéletes a számodra. Na meg szerintem is nagyon rendes - aputól ritkán hallani ilyet, de azt is tudom, hogy ha ilyet mond, azt komolyan gondolja.
Két számot táncoltunk végig, aztán apa lekérte Annet, én pedig anyut. A zene ütemére nem is nagyon figyeltem, mert anyától elég nehéz elszakadnom. 
-Istenem kicsim. Én most annyira büszke vagyok rád - nézett rám könnyes szemekkel anya.
-Köszönöm.
-És tudd, bármi történik, hozzánk bármikor jöhetsz - ölelt át szorosan anyu, én pedig viszonoztam a gesztust.
-Tudom, és köszönök mindent - húzódtam kissé távolabb, és mélyen a szemébe néztem.
-Egy szülőnek ez a dolga - nevette el magát anya.

Éjfél előtt öt perccel elindultam megkeresni Harryt, mert teljesen elvesztettük egymást a tömegben, hiába táncoltunk együtt egy órát. Mindenkire mosolyogtam, meg minden, aztán végre megláttam Harryt a fiúkkal beszélgetni.
-Éjfél után velem sem ússzátok meg a táncot - léptem a hátuk mögé, mire ők összerezzentek, és hátrafordultak.
-Hú de megijesztettél - kapta a szívéhez a kezét Niall. Mosolyogva vállon bokszoltam.
-Vivi - visítottak barátnőim, és a fiúk mellől hozzám szaladva a nyakamba ugrottak.
-Veletek sem táncoltam még - ráncoltam a szemöldököm.
-Hosszú még az este - karolt át Harry, és megcsókolt - Most viszont mindjárt éjfél. Mit fogsz kívánni?
-Már minden kívánságom teljesült. Veled vagyok, tied vagyok, boldogok vagyunk, és ez a lényeg - fordultam felé, és tekintetem mélyzöld szemeire emeltem.
-Igazad van. De azért én még tudnék kívánni valamit - mosolygott rám huncutul, gödröcskéi előbukkantak. 
-Viszont van egy meglepetésem - szólalt meg hirtelen, és mindenkit kiinvitált a kertbe. Leültünk a kis padokra, én pedig kérdőn néztem rá.
Harry visszaszámláltatott, én pedig a kezét szorongattam. Aztán amikor az óra elütötte a tizenkettőt, tűzijáték zaja hallatszott a sötét éjszakában. Fejem az ég felé emeltem, és gyönyörködve néztem. A többiek pedig 'hú'-ztak és ujjongtak, ugyanis amikor a vége felé közeledett a tűzijáték ezt a feliratot lőtték fel az égre. "Éljen az ifjú pár". 
Tudhattam volna, hogy a fiúk szervezkednek valamit.
Miután vége lett, bementünk az épületbe, és felvágtuk a tortát. 
Aztán jöhetett megint a tánc. Táncoltunk egy hatalmasat a fiúkkal, aztán a lányokkal is, meg csak úgy ketten Harryvel is. 
Hajnali öt körül az utolsó emberek is elszállingóztak, mi pedig maradtunk pakolni a szülőkkel. 
Hét órára mindennel kész lettünk, és fáradtan estünk haza, a közös lakásunkba Harryvel. 
Harry segített kikászálódnom a bonyolult esküvői ruhámból, és gyors közös zuhanyzás után szó szerint bezuhantunk az ágyba. Alvás előtt szerelmesen megcsókolt, és végképp felmondva a szolgálatot, álomba borultunk.

*6 év múlva*

-Darcy gyere ide - kergette Harry játékosan az öt éves kislányunkat. 
Hát igen, amikor bejelentettük, hogy terhes vagyok, anyáék meglepően jól fogadták, sőt támogattak mindenben.
Harry meg..hát kiváló apa. A gyerek semmiben sem szenved hiányt. Gyönyörű kislány szerintem, bár melyik szülő szerint nem gyönyörű a gyereke?
Csodálattal néztem, ahogy Harry a hátára veszi a kislányunkat, és lovacskásat játszik vele.
Mindig a kedvében jár, minden levegővételét figyeli. Talán túlzásba is, bár annyi a minimum, hogy így féltse a gyerekét.
A fiúk is átszoktak néha nézni a lányokkal persze. Niallnek és Biának olyan cuki kisfia van, hogy azt el nem lehet mondani. Apjára ütött, mert a kajától nem lehet elszakítani. Louisnak és Petrának gyönyörű kislányuk, imádja a csíkos szoknyákat. Zaynnek és Cristának fiuk, Liamnek és Edinának pedig kislányuk. Minden gyermek szép és egészséges. A banda..Hm mi lett a bandával? Még mindig együtt zenélnek, és az idő elteltével is meglepően sok helyre hívják őket. Persze a rajongók száma csökkent sajnos, de jelentős Directioner van még a világon. Úgy gondolom, hogy a következő nemzedék, a sok új tini sosem fogja megérteni, hogy mi miért szeretjük őket annyira, és hogy mennyit segítettek az embereknek. Hogy könnyeket csaltak valamennyi rajongó szemébe, amikor énekelni kezdtek. Mennyit segítettek a beteg gyerekeken, és azokon, akiken nem is tudták, hogy segítettek. Mert Directionernek lenni nem átmeneti dolog. Ha egyszer azzá válsz, az maradsz halálod napjáig. Sok tini ha a mi helyünkbe lenne, azért lenne a fiúkkal, mert híresek. De én és a lányok azért vagyunk a srácokkal, mert azok, akik. Nem azért szeretjük őket, mert ők a híres One Direction. Magukért szeretjük őket. Remélem az én történetem megtanított mindenkit arra, hogy sosem szabad feladni, ha kell bízni vakon, a végén valami jó dolog fog kisülni. 
Köszönöm!

















13 megjegyzés:

  1. aaaaaaaaa ez tetszett.:D eddig nem komiztam, de olvastam a blogodat.:D az esküvőt meg elképzeltem és aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa na igen ez értelmes lett. szerintem tökéletes befejezés lett. imádtam

    VálaszTörlés
  2. Jesszusom! Hát ez valami csodálatos, észvesztő, fantasztikus volt! Uramisten! Még mindíg a sokk hatása alatt állok. És hogy milyen gyönyörű befejezést írtál! Azta!! Fantasztikus...

    VálaszTörlés
  3. Jesszusom! Hát ez valami csodálatos, észvesztő, fantasztikus volt! Uramisten! Még mindíg a sokk hatása alatt állok. És hogy milyen gyönyörű befejezést írtál! Azta!! Fantasztikus...

    VálaszTörlés
  4. nagyon jó én is csak most először komizok de végigolvastam és nagyon tetszett

    VálaszTörlés
  5. annyira sajnalom h. vege van..:( pedig ez az egyik legjobb 1d-s blog amit valaha olvastam. Imadtam es gyonyoru lett a befejezes. <3 :)

    VálaszTörlés
  6. Most nagyon figyelj!
    Sírtam amikor Vivi amnéziás lett,sírtam amikor elmentek a fiúk 5 hónapra,sírtam most az esküvőn 2x és még szinte minden boldog és szomorú résznél! Nagyon meghatott a blogod.Nagyon jól írtál.Csak kár,hogy befejezed..! Köszönöm,hogy létre hoztad a blogot.:) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon, hogy ilyen hatással volt rád a blog. <3 Itt egy másik blog ezt is én írom, ha gondolod, olvass bele!:) http://onedirectionismyli.blogspot.hu/

      Törlés
  7. Nagyon jó lett miért lett vége?? Nagyon jóó Imádom..<3

    VálaszTörlés
  8. Három napja találtam meg a blogot azóta el is olvastam és elképesztően fantasztikus főleg az a rész a végén , hogy aki Directioner lessz az a valaki halála napjáig az marad és sok sikert a többi blogod megírásához biztos ehez hasonlóan jó lessz . . . . . ! ! ! ! !

    VálaszTörlés
  9. Úristen.. ez nagyon jó :D

    VálaszTörlés
  10. Háát...én nem rég találtam rá a blogodra, és az elején még annyira nem tetszett, de a végére nagyon megszerettem és kiváncsian vártam a kövi fejiket :D :D

    VálaszTörlés
  11. Hat igazabol. en mar csak igy talaltam ra a blogodra,hogy be van fejezve de nagyon tetszett en megmondom oszinten 1,5 nap alatt elolvastam az egeszet es nagyon nagyon szuper lett volt amikor kikoptem a belrendszeremet (XDD),volt amikor mar nekem is konnyek gyultek a szemembe,DE megerte,mert egyszeruen csodas lett...nem tudom hogy nezegeted-e meg a blogot bar nemhiszem,mindenesetre remelem... :DD

    VálaszTörlés
  12. Èn végigolvastam a blogod 2nap alatt. De mèrgesvagyok mert végede nagyon tetszett

    VálaszTörlés